Normális, hogy egy pszichológus nem mindig kedves és megértő a klienseivel szemben a terápiás téren kívül?
válasza:Oké, hát pont erre utaltam. Kiderül, hogy megkérdőjelezed a döntését (semmi magyarázattal nem tartozik neked, hogy miért tart csak neked online terápiát), számon kéred, tolakodsz és tényleg, a szó szoros értelmében zaklatod (odamész a munkahelyére). És ezek után kiírsz egy kérdést, hogy normális-e, hogy valaki így viselkedik. Azt sugallod, hogy a terápia le lett zárva, azaz közösen megállapítottátok, hogy a megfelelő állapotot elérted, befejezitek a munkát. Azt sugallod, hogy egy ilyen lezárás után csak úgy előzmények nélkül letiltotta a számodat, meg zaklatással vádolt az utcán.
Úgy nem normális. Viszont a többi fényében teljesen normális! És valószínűleg nem is arról van szó, hogy ő ért tudása határára veled, hanem hogy te kezdtél el úgy érezni iránta, úgy viselkedni vele (féltékenykedsz a többiekre, számon kéred a viselkedését, megkérdőjelezed a döntését), amely ponton neki tényleg el KELL tanácsolnia téged más terapeutához. Mert úgy nem lehet dolgozni veled, ha rácuppansz a terapeutára, innentől nem működik a pszichoterápia! Ki tudja, milyen kis "apróságokat" hallgatsz még el, amik még jobban alátámasztják, hogy joggal hívná rád a rendőrt.
Nem vagyok borderline, csak őrülten szerelmes. Úgy belezúgtam ebbe a nőbe, mint még soha másba. Kedves, aranyos, intelligens, határozott, jól néz ki, gyönyörű a mosolya. Erről ő is tudott mert elmondtam neki, már ekkor felmerült, hogy folytassam másnál. Mondta, hogy őt ez nem zavarja, de ha akadályozza a közös munkát, akkor jobb ha másnál folytatom. Mivel nem akartam tőle elszakadni, ezért próbáltam úgy tenni, mintha már nem érdeklődnék iránta annyira, de ezzel igazából csak magammal szúrtam ki, mert továbbra is sokkal többet foglalkoztam vele mint magammal. Ezt ő is látta, ezért is mondta, hogy lezárja velem a terápiát, mivel tényleg nem nagyon haladtunk előre.
Segített nekem új pszichológust keresni, egy férfit, hogy ne álljon fent ez a veszély, hogy beleszeretek a terapeutámba. Hozzá el is kezdtem szépen járni és még most is járok, de mivel még mindig hiányzik az előző pszichológusom, ezért próbáltam felvenni vele újra a kapcsolatot. A mostani pszichológusom természetesen ezt nem tartotta jó ötletnek, de én nem hallgattam rá, szóval igen, nehéz eset vagyok bizonyos szempontból. Mondhatjuk, hogy makacs, aki sokszor az érzelmei és a saját feje után megy.
válasza:Dehogy vagy te szerelmes, csak egyszerűen beleszaladtál egy pszichoterápiás csapdába, ami olyannyira klasszikus, hogy még külön neve is van: ÁTTÉTEL!
[link] - hátha segít, hogy ne verd magad át tovább.
A terapeutád teljesen helyesen járt el és ha egyszer végre hajlandó leszel fejlődni az önismeretben és helyrebillensz, akkor hálás leszel neki, hogy távol tartott magától. (#2-8-11 voltam)
válasza:kimondhatjuk akkor, hogy te nem terapeuta-kliens, hanem férfi-női kapcsolatot szeretnél? amit viszont ő nem szeretne?
és ha igen, még mindig nem érzed jogosnak, hogy letiltott mindenhonnan?
válasza:Ez kb. az ezredik “beleszerettem a pszichológusomba” sztori, amit olvasok... miért, most komolyan?
Ezt az eredeti kérdésben miért nem írtad le? Így mar meg is van a válasz. Így mar abszolút megértem azt a nőt, mégis mit vártál? Ma akkor el kellett volna küldenie, mikor kiderült.
válasza: válasza:Egyrészt azért nem írtam le minden részletet a kérdésben, mert szerettem volna, hogy rövid legyen, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy mi az emberek véleménye azzal kapcsolatban ha úgymond minden különösebb ok nélkül bánt volna velem így a pszichológusom.
Az áttétel fogalmát ismerem, csak, hogy ez szerintem és a mostani pszichológusom szerint se volt az.
Békés és nyugodt természetű vagyok alapvetően, de utálom ha valaki rámcsapja az ajtót (letilt mindenhonnan) és nem lehet vele megbeszélni a dolgokat. Nyilván erre nem megoldás, hogy akkor felkeressük az illetőt, hogy beszéljünk vele, mert ez így zaklatás, ezzel tisztában vagyok, tudom, hogy nem volt szép, hibáztam. Ennek ellenére jól esett volna, hogy kicsit beszéljen velem a volt pszichológusom és nem csak elküld a francba. Szerintem ezek fényében is lehetett volna megértőbb velem, nem erőszakosan mentem oda hozzá, tényleg csak szerettem volna vele váltani pár szót.
válasza:Egy jó terapeuta nem mondhatja azt egy paranoiásnak, hogy képzelődik. Komolyan kell vennie ügyfele érzéseit és gondolatait, akármilyen irreálisak is. Kívülről teljesen nyilvánvaló a pszichózisod, de az normális, hogy belülről ez nem látszik. Itt az élő példa, hogy szándékosan félrevezetted a hozzászólókat azért, hogy megerősítést nyerj valamiben. Azt hiszed, hogy tudod ezt kontrollálni... De ahogy itt meghamisítottad a történelmet azért, hogy megerősítést csiholj ki, úgy garantált, hogy a saját életedben is folyamatosan hamisítod a valóságot, csakhogy bőven átcsúszva a tudatalatti határmezsgyéjén. Így amit valóságként érzékelsz, valójában az itt felvázolt sztoridhoz hasonlóan csak a valóság neked tetsző kiragadott részletei, aminek a hézagait ösztönösen mesékkel tömöd be úgy, hogy az illeszkedjen a pszichózisodba.
Nyilvánvaló, hogy az előző pszichológusod adott neked esélyt megbeszélni a dolgokat, de Te nem éltél vele. Hajlandó volt folytatni a terápiát veled, de Te ellehetetlenítetted azt. Ezeket viszont nem akarod számon tartani, mert nem illenek abba a mantrába, hogy rádvágták az ajtót. Neked szükséged van arra, hogy úgy érezd, valaki egyoldalúan elvágta a kapcsolatot, úgy látszik energiaforrás, hogy ezen pörögsz és egyáltalán nem izgat, hogy amúgy hazugság, de végül is ez a lényege minden pszichózisnak. Ehhez az önátveréshez most segítségül hívtál minket is. Hitchcocknak jó ihletforrás lennél...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!