Mivel magyarázható az hogy "olyan mintha nem lennék egyedül"?

Nem kérek olyan válaszokat hogy szakember vagy hogy divat mentális betegség, meg hogy unatkozom. Persze hiába kérem már azért is lesznek. Hogy magyarázzam meg, mintha nem lennék egyedül de nem a szobában vagy a házban hanem "bennem", mintha lenne bennem valaki vagy "valami" (?) és külön gondolatai vannak mint nekem. Ha arra gondolok hogy valakitől/valakiktől bocsánatot kéne kérnem és kibékülni akkor azt érezteti velem hogy ne tegyem, sőt ők a hibásak és megérdemelnék a halált. Tudom hogy ha bocsánatot kérnék az egyik részem megbánná. Olyan mintha lenne egy rossz oldalam ami mondhatni lehúz, a Dexterben sötét utasnak hívta Dex de van egy zene szám aminek az a címe hogy fekete részem és van benne az a sor hogy "te vagy a súly, ami húzz ami elnyeli mindenem" valami ehez hasonló. Ez általános dolog? Mindenkinek van ilyenje? 20/f