Az a depresszió hanyadik fokozata, amikor mar nem aggodsz a jövődért, sem azért, hogy egyedül maradsz, nem zavar, hogy nincs munkád, egyszerűen csak feküdni es aludni szeretnél a sötét szobadban?

En is ugyanigy vagyok kerdezo, csak nekem van munkam, viszont otthon gondok vannak..atalszom a delutanokat.. Aggodassal, szomorusaggal es ketsegbeesesel fekszem, kelek. Atalszom a delutanokat. Amugy amikor munkanelkuli voltam, nalam ugyanez volt, nekem egyedul az segitett, hogy elegem lett ebbol a helyzetbol es kimentem kulfoldre dolgozni..ott volt munka boven.. Most szazszor inkabb lennek munkankul csak otthon minden rendben legyen..

Hát én csak abban bíznék hogy egyszer úgy dönt a szervezeted hogy elég volt ebből. De én is így vagyok csak nekem olyan rémálmaim vannak hogy pokoli az alvás így kénytelen vagyok csinálni valamit és felkelni. Mert az ingerszegény fekvés csak erősíti a szorongásaimat. De baromi hálás lennék ha jól esne az alvás akkor én is ezt csinálnám. Persze munka mellett mert élni azért kell valamiből. Téged eltartanak? Vagy hogy engedheted ezt meg magadnak?

Dettó, mint a 3-as válaszoló.

Nem külföldön kéne munkát keresned, hanem itt, de előtte kéne otthonról egy nagy fenékbe rúgás, hogy kénytelen legyél eltartani magadat, az megadná a szükséges motivációt.

Menj vissza a dokihoz, aki a gyógyszert felírta, hogy írjon másikat, mert ez nem vált be.

Tudod a szükség az nagy úr. Nekem az az egyetlen szerencsém, higy senki nem szolgál ki és nem is akarom hogy így legyen különben vége lenne az önbecsülésemnek és az életemnek is. Anyám egész életemben uralkodni próbált rajtam alig tudtam megszabadulni tőle aztán egy baleset miatt rászorultam pár hónapig azóta folyton "segíteni" akar majd ő bevásárol ad pénzt....stb. Persze közben mindenbe beleszólna aztán a végén azon kapnám magam hogy ott lakom nála és már az utcára sem tudnék kimenni. Muszáj erőt vennie magán az embernek mert ez a lejtő nagyon csúszós könnyű egyre lejjebb jutni. Persze egyszerűbb lenne csak feküdni és főznek rám meg eltartanak meg takarítanak. De hol lenne a méltóságom? Anélkül meg nem akarok élni. Így nem kérek segítséget akkor sem ha sokszor pokoli nehéz. Pl ma elfogyott a kenyér. Olyan szarul voltam, hogy remegtem a szoromgástól. De muszáj volt lemenni kenyérért. Boltban pánkkroham.....de aztán jobb lett és aztán egy sétához is volt erőm. Persze ez sem ideális élet. Mert kb. mindenki elutazott az ünnepekre és üres a ház. De azért élet amiből még talán van visszaút arra nem lehet berendezkedni, hogy más tartson el és képtelen legyél az életre mert egyből kiszolgáltatottá válsz. Annál pedig nincs rosszabb. És egyél akkor is ha nem kívánod. Nekem sem megy jól mindig de az élethez energia kell.