Nem tudom ezt kérdésbe foglalni egyszerüen csak le kell írnom hogy mi bajom van ?

Segítsen valaki. Már nem bírom soká. Egyszerűen nem tudom... vagyis magamban nem tudom értelmezni mi a bajom. Elképzeltem a fejemben magamról egy képet, ahol vidám vagyok, mindenki szeret, és van értelme az életemnek... rövidre fogva egy embert aki szeretnék lenni. De ez helyett ennek a szöges ellentéte vagyok... egy depressziós, nem törödöm, antiszociális senki. Elképzeltem, hogy majd egyszer híres művész lesz belőlem mert szoktam rajzolni, rengetegen mondják, hogy jó is vagyok benne...igen ám de ezzel csak az a baj, hogy saját véleményem szerint semmi tegetségem hozzá, és semmi értelmét nem látom az egésznek, hogy minek is csinálom. Aztán ott van a zene amit öszintén szeretek imádok énekelni ezzel viszont az a baj, hogy hihetetlenűl szégyenlős vagyok néha még magam előtt is. Megpróbálkoztam a gitár tanulással és az írással is, de mindig arra jutok,hogy semmi értelme, soha nem megyek semmire ezzel és hasonlók.

Nem merem vagy lehet, hogy nem tudom kifejezni magamat sehogyan

sem és ez meggátol abban, hogy fejlődjek a tehetségeimben, abban véleményt nyilvánítsak, hogy rendes beszélgető partner legyek és ebből kiindulva barátkozzak másokkal.

még akkor sem ha nem lát senki. Így egyedül maradtam a rengeteg gondolatommal együtt amit senki sem érthet. Vagyis hát ki tudja mert ha ki tudnám fejezni őket biztosan megértenék. Játszom a szépet a jót, meg hogy minden renben, azt akinek érdekes az élete és sok barátja van. Pedig ez nagyon nem így van valójában nincs senkim. A szüleimre és a testvéreimre abszolút nem számíthatok, hisz hülyének néznek mert nem úgy gondolkodom mint ők. Elképesztően magányos vagyok.Ez a magány annyira felemészt, hogy már szinte magamra sem ismerek. És ez kihat mindenre a környezetemben de senki sem veszi komolyan.