Szerintetek ez normális? Olvastam pár napja egy 2014es gyilkosságról és az áldozatot nem tudom kiverni a fejemből, gyakran ellátogatok a profiljára is. Eddig soha nem hatott meg senkinek a halála sem, de ő nem megy ki a fejemből. Kezdek megőrülni?

Nekem is volt ilyen. Az volt a gond, hogy valahogy azonosultam az áldozattal. Nem voltam jól abban az időben lelkileg, és egy nagyon fiatal ismerősöm felakasztotta magát. Nekem sose voltak öngyilkos gondolataim, de akkor valahogy az életben sem találtam az örömöt. Arra gondoltam, hogy valaki ugyanilyen lelki állapotban így oldja meg a gondjait, es egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy ennyi volt az élete és meghalt. Egyébként az illetővel egyetlen egyszer találkoztam életemben, akkor is csak pár percre.

Szóval nem biztos, hogy az őrület jele. Lehet csak olvastál valamit a cikkben, ami emlékeztetett téged vagy magadra vagy valaki másra.

Engem egyszer készített ki egy hírekben látott/olvasott dolog.

Már vagy tizenévekkel ezelőtt volt, egy magyar filmben élesben a fürdőkád vizébe fojtottak egy kiscicát, elég nagy port kavart anno az ügy. Nem megjátszott volt, végig mutatták, ahogy próbál küzdeni szerencsétlen kis állat, szálltak fel a buborékok a szájából. Akkor elsírtam magam, annyira megrázott ez a kegyetlenség és máig kísért ez a jelenet. Olyan fájdalmat és dühöt éreztem, hogy legszívesebben megkerestem volna a film készítőit és résztvevőit és ugyanezt csináltam volna velük. Elméletben még ma is szívesen megtenném, megérdemelnék!