Miért épp én? Ez a sorsom? Ez marad?

Fogadj még egy hozzászólást tőlem.

Az, hogy írtál erre az oldalra, már egy kiváló teljesítmény Tőled, hisz azt jelzi, hogy Te magad is látod: változtatnod kell! Ahhoz, hogy a helyzeted változni tudjon, először Neked kell egy kicsit változnod. És ehhez az első lépés szerintem, hogy az életet nem "rohadásnak" tekinted, hanem lehetőségnek!

Kell, hogy legyen valami, egy dolog, ami mosolyt csal az arcodra. Amiben képes vagy meglátni a szépséget, vagy valamit, aminek van értelme. Koncentrálj ezekre a dolgokra. Próbálj naponta öt-tíz percet mosolyogni, ha máshogy nem megy, akkor "csak úgy", magáért a mosolyért. Aztán vedd észre, hogy egyre több olyan dolog létezik, ami megér egy mosolyt. Ne fogd vissza magad ezen a téren. Engedd meg magadnak ezt! A világ nem ellenség, csak, ha annak látod. A világ, egy remek hely, ha annak látod.

És még valami: én ugyan nem ismerlek téged, de így ismeretlenül is engedd meg nekem, hogy szeresselek, mint EMBERT, és kérlek, hogy Te is szeress engem, mint EMBERT!