A pszichiátereknek valami érdeke fűződik ahhoz, hogy a nem depressziós embereket is depressziósnak diagnosztizálják?

Annyi, hogy kevesebbet kell foglalkozni velük. Felírunk dilibogyót, aztán ha az nem vált be, akkor egy másikat. Valamelyiktől csak meggyógyul...

Ha meg lehet spórolni gyógyszerekkel a melót, akkor meg is teszik.

#1-nek mondanám, hogy azért... A pszichiáter orvos. 6 év után lesz általános orvos, miután további 5 éven keresztül tanul, hogy pszichiáter lehessen. Ez összesen 11 évnyi tanulás.

A pszichiátriai ellátórendszer elavult és túlterhelt, ezért részesítik előnyben a gyógyszeres kezelést. Nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hanem mert fizikai képtelenség lenne már pszichoterápiára beszorítani adott esetben, mert a legtöbb beteg maga is dolgozik, és a pszichoterapeutának is van magánélete, és nem fog minden nap 12 órákat letolni.

Egyetértek az utolsóval, plusz... Nagyon sok esetben a gyógyszer kell a terápia mellett, hogy annyira stabilizálja a beteget, hogy azon egyáltalán részt tudjon venni. A terápián kevés fizikailag megjelenni, tudni kell befogadni a hallottakat, akinek erre az állapota nem alkalmas, annak a terápia semmit nem fog érni! Sok esetben terápia ÉS gyógyszer a megoldás, eleinte legalábbis mindenképpen.

Arról nem is beszélve, hogy az emberek nagy része elutasítja a terápiát, a pszichológiát áltudománynak tartja, de ha rosszul van, tablettát hajlandó bevenni.

Én meg nem hallottam olyanról, hogy valakit felrediagnosztizalnak, de biztos megtörténik. Gyanítom vannak hanyag orvosok, minden szakmának megvannak a linkjei, ugyanakkor ne felejtsük el, a mentális betegség nem egy géppel kimutatható valami. Nem könnyű sem megállapítani, sem kezelni, így azt gondolom, jó eséllyel csúsznak be hibák - emberi mulasztás nélkül is.

Egyetértek az utolsó kettővel. :D

Plusz még annyit tennék hozzá, hogy van az állami egészségügyben dolgozó pszichiáter ismerősöm.

És mondanám az #1-esnek, hogy próbálja ki egy munkanapját. Hogy milyen nehéz időt szakítani egy-egy betegre, mert mellette még van egy csomó, akikre ugyanúgy időt kellene fordítani. Ez az ismerősöm egy nagyon lelkiismeretes orvos, és míg meg nem házasodott, nekem lakótársam volt. Hát csodálkoztam párszor, hogy tudott hazavezetni, mert olyan hullafáradt volt mindig, hogy gyakorlatilag aludni járt haza. Nem olyan egyszerű ám ez a dolog. Hogy annyi beteged van, hogy majd felrobbansz a stressztől, mert pontosan tudod, hogy ha a fejed tetején ugrálsz, akkor sem tudsz MINDENT megtenni azért, hogy jobban legyen a beteged, mert akkor a másik betegtől tagadod meg ugyanezt. Csináld végig egy munkanapját, aztán majd jogod lesz ilyen lekezelően írni.