Miért akarja anyukám és az orvos, hogy lefogyjak, annak ellenére, hogy én szeretem magam?

"Én csak élvezni akarom az életet amíg lehet"

Na ez megtörtént. Eddig lehetett!

Most már ideje befejezni a nassolást, és ideje hallgatnod az okosabbakra.

Nem pedig osztanod az észt, és leoltanod mindenkit.

Tudod, senki nem szereti a kocákat! Mellesleg MOST nem lesz belőle bajod, de később? Pl. egy fiú sem fog rád nézni, nem tudsz lefutni 100 métert fulladás nélkül, és a többi...

Nevetséges, senki nem mondta, hogy fogyj le 40 kilóra, de nyilván okkal "cs.sztetnek", mert kövér vagy, ami sem a szívnek, sem az ízületeknek nem tesz jót.

És anyádnak nem az a dolga, hogy asszisztáljon a zabálásodhoz, hanem, hogy szóljon, itt a vége kislányom.

nem mindegy az hogy egy kis felesleg van rajtad.vagy már jóval több mint kéne!

Az nagyon csúnya dolog hogy anyukád dagadt disznónak nevez. nem is tudom felfogni hogy mondhat egy anya ilyet.

azt értem hogy rá akar venni hogy fogyj le,de azért ne igy!

Viszont: ha ennyien jelzik feléd-főleg az orvos,hogy le kéne adni pár kilót akkor lehet mégis jobb lenne belátnád,hogy igazuk van

26-os: lehet, hogy az anyának ez az utolsó, kétségbeesett kísérlete, vagy egyszerüen csak idegeségében mondott ilyet! (Azt gondolom te sem állítod, hogy még sosem mondtál dühödben/idegességedben olyasmit, amit nem úgy gondoltál és utólag megbántál - és attó, hoyg valaki anya, még ember is, akivel történhet olyasmi, mint egy nem-anyával!)

A kérdezö hozzáállása meg az, hoyg az orvos is szükségesnek tartaná a fogyást - erre utal.

Én most vagyok 28 éves, és átéltem azt, amit te. Nem tudom, milyen magassághoz hány kiló vagy stb., és mennyire arányosan vagy duci, de a saját példámból fogok kiindulni.

Én tinédzserként 157 centihez voltam 60-62 kiló, amikor nem engedtem magam el. Visszanézve az akkori képeket, osztálytársak mellett, nem tűntem kövérnek, nagydarabnak, főleg mert arányosan oszlott el rajtam a plusz, és volt fenekem, mellem (ma is van :D). Nem étkeztem nagyon egészségtelenül, de nem igazán figyeltem oda rá sem annyira, és sportolni sem nagyon jártam el (mondjuk ennek a nevelésem miatt is volt oka, amire akartam járni, arra nem engedtek, mert nem elég lányos, amire elküldtek, az nem érdekelt, úgy voltam vele, hogy a sport az szar és unalmas, pedig csak nem arra jártam, ami érdekes)

A potenciális egészségügyi rizikóit, következményeit ennek nem most fogod látni, hanem 15-20-25 év múlva.

Nem tudhatod, mennyire vagy alapvetően hízékony, és nem tudhatod azt sem, milyen gyógyszerre hogy fog reagálni a szervezeted. Én most 28 évesen azzal küzdöm, hogy olyan 24 éves koromban fogamzásgátló miatt felszedtem plusz 25 kilót. Mellé 15-öt azért, mert utána elhagytam magam, és azon nyígtam 3 évig, hogy igazságtalanság, hogy nem tehetek róla, és meghíztam, hogy még el is engedtem magam.

Az egy dolog, hogy a társadalom szerint úgy nézek ki, mint egy bálna (meg kell mondjam, nekem nem undorító a kövér test, szóval ilyen téren nem volt bajom az önképemmel), de már az egészségem is kezdett rámenni (nem tudtam lihegés nélkül felmenni 2 lépcsősort, szédültem, emésztési gondjaim is lettek). Most kezdtem el sportolni, egészségesebben étkezni, és már lement 10 kiló, és sokkal jobban érzem magam.

Plusz azért, aki hízékony, arra tinikor után gyorsabban kúsznak fel a kilók, mint előtte, az is biztos.

Persze ezt tiniként nehéz elképzelni, és érzékeny az ember ilyen korban, az sem mindegy, hogy közlik ezt vele. Az elsődleges dolog, amit sztem minden szülőnek meg kell értenie, hogy csak akkor fogja fogyókúrára a gyerekét, ha annak egészségügyi (akár megelőző) okai is vannak, és azt rendesen el kell magyarázni a gyereknek, konkrét példákkal. Azzal turhaság jönni, hogy azért foggyá, mert ciki, ha nem vagy sovány, meg úgy nézel ki, mint a bálna, meg milyen pasi mozdulna rád. Ezzel a szülő annyit ér el, hogy a gyereke, jogosan, azt gondolja róla, hogy anyám egy felszínes tajparaszt, aki nem képes normálisan kommunikálni.

Az orvosnak meg főleg meg kell magyaráznia. Az, hogy egészség így, egészség úgy, példák nélkül semmit sem ér, mert ez tök felfoghatatlan egy tegnap még Barbie-val játszadozó kiskamasz számára, aki még nem is tanult biológiát.

Kérdező, neked annyit: a megelőzés miatt fontos az, hogy legalább valamivel egészségesebb étrended legyen és rendszeresen eleget mozogj (tesióra max. akkor elég, ha tényleg mozogsz rajta). Ennyi. Ha emellett is husis vagy, az sztem rendben van, mert legalább hozzászoksz, és nem hagyod el magad, ha vmi olyan krízisbe kerülsz, mint én. Én most úgy vagyok vele, hogy kéthetente belefér vmi, amiben van cukor, kis mennyiségben, mellette meg kalóriát számolok és nézem is a kalóriákat, és úgy, hogy nem akarok túl gyorsan fogyni, csak fokozatosan, bőven lehet olyan napi étrendet összeállítani, ami finom, tápláló és nem megy túl a napi szinten sem.

27es!

De igen volt már hogy olyat mondtam amit nem "ugy" gondoltam,de a lámyomnak soha nem taposnék igy bele a lelkébe..!

Ráadásul en képbe is vagyok a témában mert sajnos az en lanyomnak is vannak súlyproblémái es nem azzal ösztönzöm hogy:azt mondom neki hogy egy dagadt disznó..

Szia! Habár én anyukádat nem ismerem,de lehet azért mondja neked azt hogy fogyjál le,mert ez orvosi javaslat is,tehát nem rosszindulatból. A lényeges dolog itt az amikor már az orvos is ezt tanácsolja. Én rajtam is volt felesleg még általános iskolában. Tornaórán állandóan kiffuladtam, nem bírtam a gyűrűdést,engem viszont nagyon zavart a súlyom és úgy döntöttem hogy lefogyok. 65 kg voltam a 157-es súlyomhoz. Lefogytam 10 kg-t és már akkor jobban éreztem a testem terhelhetőségének javulását, éreztem hogy jobban bírom a tesi órákat, sőt a közérzetem is jobb lett. Most vagyok 53 kg,ami a tudatos étkezésemnek tudható be.

Szerintem ilyen téren ne legyél makacs, szép dolog hogy meg vagy elégedve magaddal és legyen is önbizalmad,mert fontos az életben, de a túlsúly sajnos egészségügyi kockázatokat von maga után,ami viszont tényleg később fog kiütközni, a legszebb éveidben is. Az egyik barátnőm túlsúlyos volt, évekig próbálkozott a gyereknemzéssel,de nem jött össze. Az orvos azt tanácsolta, hogy le kell fogynia ha gyereket szeretne. Fél évig legalább diétázott és nem sokára terhes is lett. A családomban is vannak akik a súlyuk miatt különböző hormonális problémákkal küzdenek emiatt és egyik sen túlsúlyos azért.

Így névtelenül egyébként tényleg leírhatnád a testmagasságod és a súlyodat,így könnyebb tanácsot is adni. Bár a testömegindex kicsit komplexebb dolog,ugyanis aki izmos annak eleve amiatt több a súlya, nem a zsírréteg maitt.Nekem például nagyon izmos a lábam, mondta a háziorvosom hogy olyan izomzatom van mint egy sportolónak. Emiatt nem lesz soha karcsú lábam, így genetikai adottságok is meghatározóak abban hogy ki mennyire tud vékony lenni,mennyit tud veszíteni a súlyából,milyen a testformája, viszont ami nagyon fontos az az,hogy az egészség megtartása illetve megléte a legfontosabb és az orvos tanácsára bizony oda kell figyelni. Tedd te is ezt!