Hogyan lehet úgy élni, hogy nem bízom senkiben és félek az emberektől?

Összetett probléma. Lehet hogy nem vagy boldog a házasságodban, nem kapsz meg valamit. Vagy épp hogy a saját családod rabja vagy. Főzöl, mosol takaritasz gyereket nevelsz, és ezt igy minden nap. Így nem tudsz nő lenni, nincs szabadságod.Nincs időd magadra, mármint lelki szinten, ezen kéne változtatnod, férjed is segítsen be, hogy neked legyen egy kis időd mondjuk elmenni délután egy kávéra a barátnőddel, vagy egy kis séta gyerek nélkül kora este, vagy egy kis csajos pletyizés szintén gyerek nélkül,hogy csak a jó érzésekre és nem mindig csak a kötelességekre kelljen szószerint meredned.Mert ha a gyerek ott van egy anya ösztönösen a figyelmét ott tartja. Nem tudsz így ellazuni.

De mondom az alapvető, hogy vizsgáld meg KORREKTÜl a házasságod, hogy bizonyosan boldog vagy e benne, mert ha nem, akármit tehetsz mindig boldogtalan maradsz.

27/N

Elöször is kerülj tisztába önmagaddal, és fogadd el azt amilyen vagy!!

Senkinek sem vagy köteles magyarázkodni!!

Foglalkozz minnél többet magaddal meg persze a gyerekkel ha még kicsi, ha már nem akkor hagyjad önállósulni felnöni!! Sose felejtsd el azt hogy nem csak anyuka meg feleség vagy hanem NÖ is!! Ugyhogy viselkedj nöként és várd el másoktól is hogy úgy viselkedjenek veled ahogyan egy növel kell!!

Én egy 27F vagyok és ugyanígy vagyok azzal a különbséggel hogy a páromat kivéve kiábrándultam az emberekböl, a kicsinyességükböl az alattomosságukból az irigységükböl, a képmutatásukból, az ostobaságukból...

A párom az egyetlen akiben vakon megbízom akiért bármit megtennék és tudom hogy ő is ugyanígy van ezzel!!

Ö áll az elsö helyen, az összes többi ember csak másodlagos, vagy még helyezést és figyelmet sem kap részemről és a véleményük is kb ugyanennyire érdekel.

30 felett pedig már amúgy is ritkán születnek tartós öszinte barátságok!!

Szerintem kezdj el foglalkozni valamivel ami érdekel, ami leköt valami hobbival pl kutyák vagy lovaglás vagy akármi és ezt fejleszt profi szintre... Aztán ha eljárkálsz vhová ahol ugyanilyen érdeklödésü emberekkel hoz össze az élet akkor ugyis kontaktusba kerülsz velük.. Kérdés hogy érdemes lesz e..

Hát, én jó későn értem ide ehhez a kérdéshez, de hátha látja még valaki.

Nekem is ugyanez a problémám, elég magányos vagyok,

ugyanakkor szenvedek is ettől. Kevés embert engedek igazán közel magamhoz, az esélyt sokaknak megadom, ha nyitnak felém, de én magam nyitni nem nagyon vagyok képes. Megvárom, míg engem keresnek, és ha szimpatikus az illető, viszonzom a közeledést.

Viszont nálam az nehezítő tényező, hogy én a párkapcsolatokban sem bízom. Szeretnék valakit, akiben bízhatok, és egyszerűen csak úgy "beleengedhetem" magam valaki karjaiba, vagy ilyesmi, de nem merem.

Én olyan borzasztóan tudok szeretni, és annyira sebezhetővé válok ezáltal, képes vagyok botorságokon kattogni.

Borzasztó kínzó érzés, megismerkedni valakivel, aki idővel egyre fontosabbá válik, és akarnád, de inkább löksz rajta egyet-egyet, hátha magától feladja és elmegy, mert neked nincs elég erőd elküldeni, mert kedveled, nagoyn is, de félsz a csalódástól.

Mi a fenét lehetne tenni ilyen helyzetben például? Valaki? segítség...

31/N

igaz, hogy régi kérdés, de...

BlackDahlia, én most vagyok 26 éves, kb. 4 éve borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak... nekem is ilyen tüneteim voltak / vannak...