Pánikroham. Le lehet győzni?
Tudom h már sok kérdés volt ezzel kapcsolatban. De mégis le lehet küzdeni, vagy megmarad élet végéig ? A lelkem miatt tüneteket produkál a testem. Hogy tegyem rendbe a dolgokat a lelkemben? Egyáltalán, van rá esély, hogy kigyógyitsam a lelkemet? Az nehéz lenne, mivel senkire nem számithatok...senkim nincs, akit érdekelnék...
Gondoltam én, hogy talán egy szeretetteljes párkapcsolat megnyugtatna. Viszont ahhoz meg idő kell, meg sok-sok energia. Úgyhogy, csak én maradtam, akire számithatok. Ti hogy uraljátok a pánikrohamot ?....azt nem szeretném, ha az uralna engem.
válasza:Nagyon örültem, mikor láttam, hogy felismerted: Te akarod uralni a pánikot. A legnagyobb baj az, mikor valaki úgy tekint a pánikra vagy bármilyen egyéb problémára, hogy az fölötte áll, erősebb, az illető pedig kisebb, gyengébb, alárendelt..
Pozitív gondolatokkal, egészen új hozzáállással és helyes önismerettel segíthetsz magadon - hogy végleg hogyan lehetne kiiktatni, az már más dolog. A szakember segítségét ne zárd ki, ő tudja a megoldást - nekem csak a gyógyszerrel kapcsolatban van ellenérzésem.
Ha egyedül szeretnéd megoldani, rengeteg módszer közül válogathatsz. Ilyen például, ha a roham előtt/kezdetekor minél nyugodtabban és magadban bízva elkezdesz mondogatni fejben egy mondatot, pl. "Én sokkal erősebb vagyok ennél a külső erőnél, felette állok ennek, sikeresen legyőzöm és boldogan zsebelem be a sikert." Találj ki valami hasonlót, mondd el egyenletesen, nyugodtan lélegezve, csukott szemmel, mosolyogva. Fogd fel úgy, hogy már el is múlt - ez a legfontosabb: képzeld el jelenidejűnek a sikert.
Azt is megpróbálhatod, ha vizuális típus vagy, hogy elképzelsz magad köré egy nagyon masszív falat, vagy folyamatosan körbe-körbe haladó, működésben lévő körfűrészt, vagy bármi olyat, amiről tudod, hogy nem engedi be a kintről érkező rohamot. Képzeld el, hogy a roham a falon vagy akármilyen akadályon kívül van, és nem tud áthatolni rajta, a körfűrész darabokra szaggatja stb. Ezt megcsinálhatod csak úgy lefekvéskor, napi többször is, a lényeg, hogy mindig tudd, hogy a védelem állandóan ott van körülötted és készen áll a roham ellen.
Amire még figyelned kell, hogy csak azt a bizonyos negatív dolgot ne engedje be, minden jót viszont igen. Csak a roham ellen hozd létre!
Remélem alkalmas lesz valamelyik módszer, próbáld ki, legyél kitartó és semmiképp se állj hozzá negatívan! Ha bátran szembenézel vele, meg fog szűnni - hamarabb, mint gondolnád.
Ha bármilyen kérdésed van, írj privátban. :)
válasza:Én is hasonlóképpen próbálok "uralkodni" a pánikon, pont úgy, ahogy az első hozzászóló írta. Nem mondom, hogy mindig sikerül, de nem adom fel. 1 éve küzdök ezzel az "utassal", aki velem tart, de lerázom. Gyógyszereket nem szedek, csak Magne B6-ot ill. a SCHÜSSLER-SÓ-t alkalmazom. De inkább csak placebo-nak. Dec. 20-án megyek első alkalommal állami pszichológushoz.
Kitartást! Hosszú nappalokat és kellemes éjszakákat!
33/F
Magne b 6-ot én is szedtem, egy hónapig, de nem sok változást tapasztaltam. Az én esetem súlyosabb, ha ez megnyugtat, mivel, nekem az idegeim is károsodtak, meg az izmaim is - ezt én gondolom igy , de szinte biztos vagyok benne, fóbiáim nincsenek, *csak* nagyon stresszes gyerekkorom volt, rengeteg ideget magamba kellett fojtanom, a lelki terheimet, mindig egyedül cipeltem, sosem vigasztalt meg senki egyszer sem, sokat sirtam, úgy hogy senki nem látta, ..testileg szerencsére nem bántott snki, kivéve mikor anyám egyszer hajon kapott, és úgy ráncigálta a fejemet, nagyon kellemes élmény volt, - gondolhatjátok, ...de érzelmileg, lelkileg, idegileg nagyon sokat sérültem.
Van egy nagyon *kedves bátyám, aki hosszú éveken keresztül lealázott, lelkileg sokkolt, állandóan engem kritizált, eldöntötte, és sokat mondta hogy én értéktelen vagyok, lebolondozott - minden ok nélkül természetesen, remélem ezt mondanom sem kellett volna, minden nap elmondta vagy 30 x, hogy én bolond vagyok. Mi ez , ha nem lelki terror ? Ekkortájt még tizenéves voltam, kiskorúnak számitottam, és ilyen állapotban kellett fejlődnöm. Ma már bánom, hogy nem léptem valamit ellene, fel kellett volna jelentenem a rendőrségen például, de nem tettem semmit mert nagyon féltem. Sokszor fenyegetett, hogy összerugdos, ha csak egy szót is visszaszólok neki. És meg is tette volna, én úgy ismerem.
Iskolában is kiközösitettek, a többi lányok, mivel csendes, magamba forduló tipus voltam....De azért még mindig jobb volt, összeségében mint otthon.
Most 26 éves vagyok, lány, és sajnos még mindig anyámmal, meg ugyanazzal a bátyámmal lakok egy családi házban..sajnos, mert nincs hová mennem.
És képzelhetitek, hogy igy még nehezebb meggyógyulnom, de nm adom fel, mert túl keservesen nőttem fel, ahhoz hogy most bármi bajom történne. Mindent megteszek, bár szinte teljesen egyedül kell szembenéznem vele.
Remélem még vár rám valami jó is, ebben az életben, ha már egyszer meglettem.
A bátyámnak semmi oka nem volt rá, hogy bántson. Remélem ebben nem kételkedtek. Utólag, maga is bevallotta, hogy csupán azért tette, mert MEGTEHETTE. Ennyi az érvelése.
Mai napig se változott a véleménye rólam. De már rég nem is várok el tőle semmi pozitivat.
És ez még csak a negyed része, a negativ hatásoknak, ami engem érintett. Szóval ez nem egyszerű pánik, hanem ez sok-sok évnek a visszaütése. És persze ennek is én iszom meg a levit.
Most már járkálhatok orvosokhoz,....és ők azt kérdezik : Mi az ok ???? , hát köszönöm a kérdésüket, éljék át mindazt amit én, és utána én is ezt kérdezem majd tölek.
válasza: válasza:Fúúú, nem semmi ezt végigolvasni is.
Tényleg nagy változás kellene az életedben. Szerető társ, nyugodt családi légkör.
Örülök hogy egyetértesz, köszi. ...azon leszek. :D
- hogy új családom legyen. Remélem sikerülni fog.
válasza:Soha ne add fel!
Ma megint egy kisebb rohamra keltem. Nálam ilyenkor enyhe szorító mellkasi fájdalom jár émelygéssel vegyítve. Próbálom uralni a helyzetet, nem engedem elfajulni. Legutóbb nov. 30-án volt nagyobb rohamom amit képtelen voltam kordában tartani. Nálam olyanok ezek az esetek, hogy ha elfajul, akkor egész nap kitart a rossz érzés. Másnap meg semmi. Nem tudom, miért van ez így. 11-án megyek pszichiáterhez (az antidepresszáns nem vagyok hajlandó beszedni), 20-án - első alkalommal - pszichológushoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!