Pánikbetegek! Szerintetek?

Ha hagyod elhatalmasodni,akkor biztosan lehet ennyire rossz.

Me gkell találni a kiváltó okokat ,a stresszforrást az ember életében,és ezt levezetni lehetőleg nem alkoholizmussal vagy drogokkal (nyugtatókat is ide sorolom mostmár) hanem sporttal,a családdal együtt töltött idővel,hobbival,és ha szükséges l munkahelyváltással ( ez nehézkes). Nekem már bárki bármit mondhat,én soha többet nem fogok beszedni semmilyen sejtromboló szart,mióta futni és biciklizni járok,vátloztattam az életmódomon bátran kijelenthetem,hogy nem vagyok pánikbeteg. Akkor sem,ha ez állitolag nem gyógyítható,és gyógyszerekkel kell kezelni,ami egy hazugság.

Egyébként a pánikrohamoknak is vannak fokozatai,a legrosszabb a halálfélelem mivel testi tünetei is vannak (szapora szivverés,nehézlégzés,verejtékezés,stb) . Egy "gyakorlott" beteg már tudja,hogy ezek csak pszichoszomatikusak,nem fog belehalni. Ezt nehéz elhinnie az embernek,de el kell,mert cska igy mulik el a roham. De mondomn,az én emlékeim már lassan a homályba vesznek ezzel kapcsolatban,nem is tudom mikor történt velem utoljára ez.

Egyébként szerintem ez tipikusan olyan,amit mindenkire ráhúznak,aki stresszes életet folytat és emiatt rosszul van,aztán teletömik gyógyszerrel mert a parasztnak jó lesz az is..

egy pánikroham röviden összefoglalva: szívinfarktus szerű tünetekkel jár. a beteg nem tudja, hogy az roham, vagy valós tünet, ezért valósként éli meg. Levegőért kapkod, azt hiszi, hogy itt a vége, persze, hogy borzalmas, pszichésen és fizikailag is.

Nekem volt egy rossz fél évem-évem, amikor volt pár ilyen rohamom, nem volt jó időszak. Aztán magától elmúlt, egy idő után nem jött több ilyen roham. kopp. kopp ennek több éve már. de akinek napi, heti rendszerességgel van... nem irigylem

Én is az voltam egy ideig... talán fál évig. Engem általában nagyon meg tudott nyugtatni, ha hallottam barátom hangját. Gyakran voltak infarktusszerű tünetek, igen, de nem tudom, hogy ide sorolhatok-e valamit még. Ha iszok, és lerészegedem teljesen, akkor visszatér az egész. Összeesek, szevasz világ. Mikor felkelek, akkor pedig hallucinálok. Legtöbbször egy alak jalenik meg, aki a lábamat fogja, és azt mondja, hogy "Meg foglak ölni... remélem tudod?" Egy pengét vág belém, aztán sírva fakadok, és tényleg legalább két óra vot a múltkor, mire lenyugtattak.

Szörnyű dolog. Egyrészt a fájdalom, a halálfélelem, mert mindig úgy érezzük, hogy ennyi volt. Ha az ember elájul, akkor az is ugye.

De ennél az rosszabb, mikor nem tudunk a külvilágról semmit. Mikor ez a vízió nekem előjött például, görcsbe rándultam, a földön feküdtem, és folyamatosan a szívemet szorítottam. Volt, hogy megállt állítólag közben pár másodpercre, aztán magáltól újraindult. Sírtam, és volt is egy videó, amit megnézettek velem ezzel kapcsolatban.

Felvették az egészet. Barátommal és pár haverjával voltunk éppen, mikor elkezdődött ez az egész. Durván fél perc alatt már nem tudtam semmit a külvilágról, csak feküdtem. Barátom pedig ott volt, szorította a kezem, és nézte a pulzusomat végig. Suttogott a fülembe, hogy "az nem igaz", "ne higyj neki", "maradj velem", "itt vagyok", "szeretlek". Inkább ez a megrázó, mikor újra látjuk az egészet. Kívülről.

Kiszolgáltatott és megalázott állapotban, lenézve feküdni, és közben azt várni, hogy mikor lesz már vége. És mindegynek tűnik akkor már, hogy a rohamnak vagy az egész életnek lesz vége. Enyi a tapasztalatm ezzel kapcsolatban

Nekem volt, és a legrosszabbik fajtából, halálfélelemmel megspékelve. A tüneteket elöször nem tudtam mire vélni, azt hittem megörültem. Orvoshoz nem mertem menni. Senkinek nem beszéltem róla. Nagyon szörnyü idöszak volt az életemben, igy utólag tudom, hgoy depressziós voltam, erre rájött a pánikbetegség, totál egyedül voltam, bezárkóztam, nem találkoztam senkivel a munkatársaimon és a szaktársaimon kívül. A családom nem lakott messze tölem, és amikor már nagyon rosszul voltam, akkor hívni szoktam anyukámat. Az ö közelségétöl tudtam megnyugodni, de néha attól sem. Aztán anyu élettársa egy idö után elkezdett háborogni, hogy ha problémám van akkor oldjam meg egyedül, meg mi ez a hiszti már, amit müvelek, volt, hogy veszekedett anyuval, hgy ne jöjjön hozzám.

Az emberen nem vagyok meglepödve, hiszen eddig is tudtam, hogy buta, csak az fájt, hgoy anyu neki adott igazat, és az én tüneteimet hisztinek vélte.

Nem lehet itt leírni, hogy az ember min megy keresztül. Hányinger, hányás, hasmenés, szorító érzés a mellkasban, mintha valaki rajta ülne, izzadás, ráz a hideg, libabör mindenhol, sírógörcs, szédüles, végtagzsibbadás, hallucinációk lehetnek, vizionálhatsz, halálfélelem, félelem a bekattanástól, félelem valamitöl, amit csak te érthetsz... nekem részemröl éjszaka jöttek a tünetek, és folyamatosan egy macskát láttam ami kaparja az ajtófélfát. Tudtam, hgoy ez nem igaz, ez vízió, de akkor meg attól paráztam be, hogy tuti nem vagyok normális. Nem lehet ezt így leírni.

Egy idö után lementem orvoshoz, mert nem bírtam, adott gyógyszereket, amiket nem szedtem be. Mindenkinek magának kell megtalálnia az okot, ami ezt kiváltotta, és én megtaláltam. Viszont az, hogy nem gyógyítható, azt nem tudtam...

Nekem néha visszajön, bár enyhébb formában, és már amikor kezdödik akkor tudom, mit csinaljak, hogy ne rosszabbodjon.

A fönti leírások kb. stimmelnek.

Az igazi

paraszt a "lance armstrong" ott elől, mert aki ilyeneket mond, hogy stresszforrás, meg támogató légkör, az kárt okoz mert hülye.

Netán volt egy rohama, netán szorongott, de ennek semmi köze a pánikbetegséghez, ami tesz támogató környezetre, a stressz kiderülésére, alapon zúg és néha támad.

Gyógyszeres kezelésre van szükséged.