Drogfüggő vagyok vagy nem?
2009 óta használok kisebb kihagyásokkal mindenféle illegális szereket. Kezdtem a fűvel és gázzal, majd folytattam minden mással... Amiket eddig próbáltam: fű, gáz, rush, eki, kati, kokain, heroin. A hernyót és kokaint már abbahagytam, de szerintem ha hozzájutnék, nem bírnám ki... Mostanában főleg a kati (mefedron) dominál, néha eki. Szinte bármire képes vagyok értük, képes voltam lefeküdni mindenféle bűnözőkkel, hogy legyen pénz katira... És a legrosszabb, hogy már szégyenérzet sincs bennem, sőt, semmilyen érzés nincs igazából.
Gondoltam rá, hogy elmennék elvonóra, mielőtt végképp elcseszem az életem, de az agyam vezekszik önmagával. Az egyik fél azt mondja, függő vagyok, a másik meg, hogy nem vagyok, és ilyen piti ügy miatt fel sem vennének rehabilitációra, elvégre a valóban kemény drogosok elől foglalnám a helyet.
Ráadásul ettől a sz*r katitól még jól sem vagyok igazán, folyton hányok és fogyok, de akkor is kell... Vagy ha sikerül valami gyógyszerhez jutnom akkor az, bármi, csak hasson.
De nem hiszem, hogy segítség nélkül abba tudnám hagyni, volt már egyhónapos szünet is, de a végén mindig eluralkodik felettem, nem bírom ki.
Próbáljak meg valami elvonót, vagy mi a francot csináljak? Ez már nem mehet így, egy hete folyamatosan rosszul vagyok, kihányok mindent és fáj minden tagom.
Arról nem is beszélve, hogy ha visszamegyek a románokhoz drogért (ami kell), csak az Isten tudja, mit csinálnak velem előbb-utóbb.
És még a 16-ot se töltöttem...
(Mielőtt valaki belémkötne: nem vagyok kisebbségi, és a saját hülyeségem miatt nem ártanék másoknak, legalábbis szándékosan biztos nem.)
Nem a szüleimmel élek. Mikor elkezdtem, még anyámmal laktam, ahol folyamatos testi és lelki terror volt (talán ez volt a baj...), majd állami gondozásba kerültem. Mostmár anyámmal abszolút nincs kapcsolat, apáméknál pedig csak hétvégén vagyok láthatáson, most is.
Még régebben elmondtam neki dolgokat, meg azt is, hogy "abbahagytam". Persze nem hagytam abba, csak fenn akartam tartani a látszatot, mert nem vesz magához, amíg "nem tud bízni bennem", ezt ő mondta így. De azóta is úgy tudja, hogy tiszta vagyok.
Nem akarok meghalni...
Igazából most azon a szinten vagyok, hogy "de jó lenne normális életet élni". De a vágyakozás még nem elég, és az "igenis akarom és megcsinálom szinten" még nem vagyok. Hiányzik hozzá valami, talán az életcél, ami jelenleg nincs, csak úgy élek napról-napra...
Egy elvonón mit tudnának segíteni?
Igen, az vagy. Mindenképpen menj el elvonóra, hidd el, segítenek (persze nem lesz könnyű és neked is tenned kell érte). De szerintem egyedül nem fogod tudni végigcsinálni, 16 éves vagy, még nem késő "jó útra térni".
Minél előbb keress szakembert (akár már most is elkezdheted).
Azzt hiszem ez az utolsó esélyed, hogy elmenj elvonóra!Ne akarj kicseszni magaddal!! Fiatal vagy még, előtted az élet! Az mindenképp pozitív, hogy szeretnél, akarsz leszokni, de tenni kellene érte! ha valóban eldöntötted, mihamarabb keress fel szakembert vagy drogambulanciát. Senki se fog kérdőre vonni, megvetni, megjegyzéseket tenni,a lényeg, hogy jól döntöttél magaddal kapcsolatban, ha le szertetnél szokni.
A leirásod alapján eléggé függő vagy már sajnos, ugyhogy mihamarabb lépj!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!