Sok egészségügyi dolgozó mire követel magasabb bért maganak?

“hanem hogy emberként bánjanak veluk”

Ennek oda-vissza kellene működni

Héhéhé, kikérem magamnak. Úgy gondolom, hogy én normálisan beszélek az összes beteggel. Nem flegmázom, nem bunkózom, és nem rajtuk próbálom letölteni, hogy marha fáradt vagyok, stresszes a munkám és szar fizetést kapok érte.

És igen, türelmem is van hozzá, szerintem jóval több, mint az orvosok jó részének.

Csak tudod mikor időd sincs arra, hogy normálisan beszélj vele és megkérdezd mi a gondja, mert már azelőtt egy paraszt, hogy egyáltalán belépne az ajtón, az azért egy kissé frusztráló. Szóval nem tudom, te mit kezdenél azzal a helyzettel mondjuk, mikor sorra látod el a betegeket, NORMÁLISAN, KEDVESEN, közben meg mikor hívnád a következőt, egyszerre öten letámadnak felháborodva, hogy mit képzelsz magadról, ők már másfél órája várnak és blablabla.

Igen, az eü-ben is vannak bunkó emberek, ezt nem tagadhatom le. Ugyanúgy,a hogy vannak mindenhol. A boltban is, a buszon is, az utcán is, mindenhol.

De tudod, akinek csak és kizárólag rossz tapasztalata van az összes eü dolgozóval, az ugyan gondolkodjon már el egy kicsit. Nem lehet, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten? Talán ha képes vagy türelmesen kivárni a sorodat, majd normálisan köszönni az orvosnak, miután belépsz a rendelőbe, akkor lehet, hogy ő is normálisan fog hozzád állni. De amíg egyesek úgy beszélnek a dolgozókkal, mintha a seggükből rángatták volna ki őket, addig szerintem ne várjanak kedvességet.

Sajnos nekem is csak rossz tapasztalataim vannak az állami ellátással. Vagy egyáltalán nem is foglalkoznak veled, vagy kifejezetten bunkók. Én is jöttem már ki sírva a rendelőből, mert üvöltözött az orvos. Pedig én egy árva szót nem szóltam, csak felszisszentem, amikor fájt a vizsgálat, erre teljesen kiakadt! Leüvöltötte a fejem, én meg elkezdtem sírni. Aztán meg mondta, hogy ne sírjak, mert kint a váróban majd azt hiszik, hogy ő bántott engem! Hát persze, hogy bántott! Nem tettekkel, csak szavakkal, de a másik lealázása talán nem bántás? Vissza sem mertem menni utána a rendelőbe többé, se hozzá, se máshoz, pedig a betegségem nem múlt el. Évekkel később mentem valaki máshoz, ő nem volt bunkó, de amíg bent voltam, egyszer sem nézett a szemebe, még amikor bemutatkoztam akkor sem. Megcsinálta a vizsgálatot, írt fel valami gyógyszert, elköszönt, de végig úgy, hogy rám sem nézett. Egy fokkal jobb, mint az üvöltözős kollégája, de azért szerintem az sem normális, ha láthatatlannak kezeljük a másikat.

Az alapvető kedvesség, udvariasság mindenkitől elvárható lenne. Főleg az orvosoknak kellene még a többi embernél is jobban empatikusabban viselkedniük, hiszen tudják, hogy amikor az ember hozzájuk megy, akkor már valami baja van. Valószínűleg amúgy is rosszul érzi magát, akár fizikálisan, akár szellemileg a betegsége, fájdalma, panaszai miatt. És ennek a tetejébe nincs szüksége rá, hogy valaki még bunkó legyen és még egyet belerúgjon az amúgy is földön fekvő emberbe!

Egyébként meg nem érzed, hogy ez egy ördögi kör?

Kevés fizetés --> egyre kevesebb orvos --> egyre több beteg jut egy orvosra --> egyre nagyobb nyomás, stressz, frusztráció és egyre több türelmetlen beteg --> türelmetlenebb orvosok.

Talán ha normalizálnák a fizetéseket, akkor több ember menne és maradna a pályán, kevesebb beteg jutna egy orvosra és talán türelmesebbek lennének.

Nem gondolod?

Egy történet a másik oldalról. Háziorvosi rendelőben nálunk van egy olyan lehetőség, hogy lehet időpontot kérni, ez azt jelenti, hogy beteg szépen odatelefonál és megbeszéljük, hogy pl. 13:30-ra jöhet, ez persze tájékoztató jellegű, tehát ha valaki éppen infarktust kapott, akkor nem érdekel az időpontos, de azért igyekszünk tartani. Ezen kívül van egy olyan lehetőség, hogy a rendszeresen szedett gyógyszerek receptjeiért be sem kell jönni, hanem betelefonál a beteg és vagy elektronikus receptet csinálunk, vagy ha mindenáron szeretne papíralapú receptet, akkor kirakjuk a portára és személyi bemutatása ellenében a portás úrtól át lehet venni.

Na a történet a következő, minden hónapban van táppénz felülvizsgálás, ez kb. egy órán át tart. Ez alatt csak sürgős betegellátás van (magyarul csak az jöhet be, aki éppen ott helyben meg akar halni). Ilyen egy hónapban egyetlen egyszer van. Lenyomtuk a felülvizsgálást, és még kb. öt percet beszélgettem valamiről az asszisztensemmel a munkával kapcsolatban, meg csináltam egy kávét magamnak. Hívnám be az első beteget, erre a nyugdíjas üvöltve nekem esik, hogy ő már több, mint egy órája itt van a receptjéért, és különben is mit trécselünk mi ott, miért nem dolgozunk, mit képzelünk magunkról stb stb.. Nos emberünk kérhetett volna időpontot, általában már másnapra szoktunk tudni adni, és akkor tudta volna, hogy aznap van egy óra állás, másrészt telefonon is jelezhette volna, hogy receptet szeretne és be sem kell jönni a rendelőbe. Ráadásul nem új, és nem elbutult betegről volt szó. Háát nem szép dolog, de finoman szólva úgy elküldtem az illetőt a francba, ahogyan kell. Azt még valahogyan meg tudtam volna érteni, hogyha egy fiatal dolgozó ember dühös, de ez a beteg nem dolgozott már vagy öt éve, ráadásul egy csomó módon elkerülhette volna saját maga megszivatását. Hát így járt.

"És ha ez a helyzet van most, akkor jogosan vannak a betegek leszarva, meg ez feljogosit bárkit arra, hogy elfogadhatatlanul viselkedjen a betegeivel? Akkor ha oda megy a terhes nő abortusz előtt áll, ami lelkileg is nehez, akkor az orvos lehet bunko vele,"

Te most saját tapasztalatról beszélsz, vagy csak fröcsögöd, amit általában mondani szokás?

Érdekes, engem akkor is normálisan elláttak, mikor még nem voltam orvos. Egyetlen egyszer volt olyan, hogy bunkó volt egy nővér velem, de ennyi. Családtagjaimmal ugyanez. Anyámnak volt epehólyag-eltávolítása, apámnak szívkatéterezése, papámnak protézise, apum most bent feküt kivizsgáláson 2 hétig, érdekes, senkinek nem volt semmi panasza.

Én pedig speciel nőgyógyászaton dolgozom, nem szoktunk bunkók lenni azokkal, akik terhességmegszakításra jönnek, pedig némelyik megérdemelné.

Ellenben némelyik vérig van sértődve, mikor csak délben jutok oda, hogy megcsináljam a kórlapot, így csak utána mehet el kimenőre estig, mikor felrakják a tágítót. Az persze nem érdekli, hogy mondjuk műtőben vagyok, betegekkel foglalkozom, problémás eseteket intézek. Neki rohadt unalmas makk egészségesen pár órát várni, mert épp nem érek rá, ő meg épp nem akarja megtartani a terhességét, amit ugye nem én csináltam.

Vagy mikor finoman megemlítem (valóban finoman!), hogy talán ha 25 évesen a 4. terhességmegszakításra jön, akkor keresni kellene valami megfelelő védekezési módot. És ahelyett, hogy megkérdezné, hogy esetleg mit tudnék ajánlani, elkezd velem üvölteni, hogy mit képzelek én magamról, a 4 terhességmegszakítás nem is sok, ne beszéljek úgy, mintha állandóan ide járna...

Azt felejtik el nagyon sokan, hogy az orvosok is emberek. Nem robotok meg rabszolgák vagyunk.

Nem túl régi story, hogy ambulancián dolgoztam, nagy volt a hajtás, ám a csodával határos módon egyszer csak azt tapasztaltuk, hogy üres a váró. Kihasználtam az alkalmat és elszaladtam kávéért és némi harapnivalóért. Mire visszaértem (10 perc) már voltak a váróban, és jött az üvöltözés: mi a f**zt képzelek magamról, h**ye k**va, sz**d le xy f**zat, rajta kívül senki nincs ott mégsem hívják be azonnal mert én inkább kávézgatok. Már ne haragudjon meg a világ, de mi is ugyanúgy működünk mint bármelyik ember: szükségünk van folyadékra, ételre mert egy idő után mi is rosszul leszünk. Kibírom 10 óráig is kaja nélkül, de akkor már romlik a koncentrációm, szóval a beteg is jobban jár ha hagyja hogy időnként kielégítsem a szükségleteim. De legalább egy kávét hadd igyak, hogy magamhoz térjek és a benne levő cukorral kihúzzam egy darabig.

Másrészt jó lenne ha nem rohangálnának a betegek válogatott hülyeségekkel a kórházba, feleslegesen terhelve az ott dolgozókat, illetve ezzel lassítják az ellátást és esetleg más valóban sürgős ellátásra szorulótól veszik el az időt. Sajnálom, de igenis ingerült leszek, mikor végiggürizem az egész napot, bár a 8 órámban hivatalosan 20 perc pihenőm lenne, ritka mint a fehér holló mikor élni tudok vele... Sikerül ennem 3 kanál valamit 2 beteg között, aztán mehetek osztályt átvenni, mivel én vagyok az ügyeletes majd rohanok ambulálni ismét. Szólnak az osztàlyról, hogy xy fullad, a másik a hasát fájlalja, sürgős vizsgálatot kell kérni majd műtétet szervezni mert kiderül hogy akut hasa van, a harmadik saját felelősségre haza akar menni mert valami nem tetszik neki, közben mentőt kell átvenni és egyéb betegek is érkeznek az ambulanciára. Éjfél körül járunk, mikor még mindig nem ettem, majd szétdurran a húgyhólyagom de nem tudtam elmenni még pisilni mert egy betegemnek kész lett a laborja és az alapján sürgős vérátömlesztésre van szüksége, ehhez a vércsoportot nekem kell meghatároznom nekem kell megrendelni a vért nem adhatom ki másnak a munkát. Mikor mindent elintéztem és végre leülhetnék enni megérkezik a következő beteg azzal a panasszal, hogy 5 napja nem volt széklete. Mivan?! Ez délelőtt még nem volt gond? Nem lehetett volna esetleg háziorvoshoz menni? Ne adj Isten halkan jegyzem meg, ügyeletre?! Sajnos egyáltalán nem ritka eset, nap közben is jönnek olyannal hogy lázas vagyok de lázcsillapítót nem vettem be, fáj ez meg az de fájdalomcsillapítót nem vettem be, ment a hasam már 2x..... meg sem próbálja kezelni otthon, de a legrosszabb hogy nem is a háziorvoshoz megy, hanem a kórházba. Ezáltal lényegesen megnő az egy orvosra jutó betegszám. Szóval mikor azt mondjátok, hogy mi ezt vállaltuk és tessék végkimerülésig étel folyadék nélkül kibírni és mint az őrült megállás nélkül dolgozni, meg még mosolyogni és viccelődni, mert nem a betegek tehetnek róla... DE! Sok esetben a betegek is tehetnek róla, hogy ez a helyzet, hogy ennyit kell várni, mert nagyon sokan nem akkor és nem oda mennek, ahova a problémájukkal kellene!