Miért ideges, agresszív, lekezelő, b. kó sok egészségügyi dolgozó, mikor most emelték a bérüket?

EMelték a bérüket? Hol? Mikor? Lehet hogy több cafetériát meg fittyemfuttyot kaptak, de a tényleges bérük nem hinném hogy nőtt, olyan mértékben, hogy az már meg is látszódjon a bankszámlájukon.

MIért ilyenek?

Rengetegen másodállást vállalnak, család mellett, alig alszanak, pihenésre, kikapcsolódásra se idejük, se pénzük. Azaz fáradtak. Erre rájön, hogy rengeteg emberrel kell foglalkozni, hiány van mindenkiből, egy ápolóra sok beteg jut. rohangálnak egész nap mint pók a falon, és közben hány meg hány olyan emberrel is találkoznak, aki nem érti meg, hogy nem fog első füttyre csak neki, vagy rokonának otteremni egy komplett orvosi team. Biztosan sok konfliktussal találmoznak, amit két gyógyszerosztás, vizit között kell megoldani. Kezeld a beteget, kezeld a sok értetlenkedő embert, mindezt úgy hogy kevesebb embered van erre (ápoló pl.) mint amennyi kéne.

A betegfelvételen meg rengeteg értetlen, tájékozatlan, de követelőző, türelmetlen és frusztrált emberrel lehet találkozni, úgy, hogy ott ülnek az ablaknál majdnem egész nap, és darálni kell az embereket.

És persze vannak olyanok, akik kényszerből dolgoznak az egészségügyben, olyanok, akik tökéletesen alkalmatlanok bámilyen emberekkel való érintkezéses munkára.

még nem dolgoztál sem egy nagyobb cég recepcióján, sem egy nagyobb áruház ügyfélszolgálatán, se a nyugdíjintézet ügyfélportálján, sem a TB ügyfélszolgálaán a pult mögött..

nos ott megtudhatnád, hogy az egészségügy kimondottan kedves hely, csupa kedves emberrel.

Elég fura hozzáállásod van. Igen, vannak más problémák is a pénzen kívül, a 2. válaszoló sokat felsorolt, de ezen kívül is rengeteg egyéb lehet, egészségügyi, magánéleti, párkapcsolati, családi problémák stb. Viszont ettől még a számlák, a lakbér, a kaja nem fizeti ki saját magát. Sokszor a munkabér se elég erre, nem hogy a segély.

Nem dolgoztam még egészségügyben, de dolgoztam már vendéglátásban, ahol szintén nincs elég munkaerő és egy embernek kb. 6 másik munkáját kell elvégeznie minimálbérért. Ha a minimálbér kétszeresét, ötszörösét vagy tízszeresét kaptam volna, attól még ugyanúgy lefárasztott volna az állandó 12-16 órázás, a munkahelyi szünetek megvonása a túl sok vendég miatt, az, hogy folyamatosan talpon kellett lenni és tilos volt akár egy pillanatra is leülni, az ebből következő derékfájás, hátfájás, lábfájás stb. És igen, volt, hogy a sírógörcs küszöbén voltam zsinórban három napi 16 órázás után, és olyankor nem álltam neki nyuszikás vicceket mesélni a vendégeknek, hanem azt kívántam, bárcsak hazamenne az összes. Nem robot vagyok, hanem ember, érzelmekkel és korlátokkal. Mégis csináltam évekig. Tudod, miért? Mert nem akartam se halálra fagyni, se éhen halni, és ahhoz, hogy ki tudjam fizetni a lakhatást és az ennivalót, pénz kell. Nem egy segélynyi pénz, hanem minimum egy havi munkabér. Nagyon sokan vannak, akik kényszerből dolgoznak rossz munkahelyen, de rengeteg a hajléktalan, munkanélküli ember is, azokat meg azzal cseszegetnéd, hogy miért nem mennek el dolgozni, miért élnek segélyből. Az olyanoknak, akik mindenbe és mindenkibe belekötnek, úgysem tudok megfelelni, akármit is teszek, ezért inkább azt az utat választom, amit én jobbnak látok, és én azt látom jobbnak, hogy dolgozom, még ha olyan munkahelyem is van, amit nem szeretek.

Másrészt annak is lehetnek problémái vagy rossz napja, aki alapból szereti a munkáját és hivatásból csinálja. Nem tudhatod, hogy a téged ellátó "bunkó és lekezelő" nővérnek nem előző héten halt-e meg egy közeli rokona vagy barátja, vagy nincs-e valami más komoly gondja otthon, vagy nem a tizedik napon túlóráztatják zsinórban. Az is le tud fárasztani, amit szeretsz csinálni.

Például ezért:

[link]

"Bemegyek a bankba, hivatalba, önkormányzathoz, ABC-be, millió ember megfordul ott is, ügyeket intéznek, vásárolnak, mégsem találkozom ilyen hozzáállással, ilyen pocsék stílusokkal, viselkedéssel."

Pedig van ott is. Ez meg már szerencse kérdése, hogy hol milyen emberekkel akadsz össze. Én pl. egészségügyben még nem találkoztam lekezelő vagy bunkó dolgozókkal, pedig egy időben sajnos folyton járnom kellett kórházba és orvoshoz. Ellenben rossz kedvű, mogorva bolti eladókkal, hivatali ügyintézőkkel rendszeresen találkozom. Azokat akkor most szidjam itt én, hogy milyen bunkók? Hát kösz, de nem teszem, mert én inkább úgy vagyok vele, hogy tudomásul veszem, ha valakinek nehéz a munkája, rossz napja van vagy fáradt, és nem veszem magamra, ha nem áll neki nyalizni velem egy akármilyen dolgozó. A saját magam életét teszem könnyebbé vele, ha nem azon lovagolok egész nap, hogy nem mosolygott rám az eladó a boltban.