Hogyan szokjak le a cigirol?

Szia! Én most szoktam le, egy hónapja. Eddig már mindent kipróbáltam, és nem sikerült, aztán egy átbulizott éjszaka után másnap nem kívántam a cigit. (Hozzájárult az, hogy majdnem 2 dobozzal elszívtam éjszaka.)Úgy gondoltam, ha nem esik jól nem erőltetem és azóta nem dohányzom, és nem is kívánom! Ez persze nem azt jelenti, hogy szívj el 2 doboz cigit, de nekem így sikerült!

Sok szerencsét, és kitartást! Betti

Szia!

Szerintem ez a leszkós megoldás nagyon egyéni dolog.

Én úgy szoktam le, hogy ELHATÁROZTAM (ez fontos, mert addig semmi értelme)csak akkor gyútok rá ha jól esik és nem unalomból, barátkozós, beszélgetős cigizésekből elég volt.. Hát eléggé leredukálódott az alkalom :)

Nem egyik napról a másikra tettem le, mert az ember természetéből fakadóan olyan, hogy mindig az kell neki ami nincs. Ha nem volt cigi a házban...rögtön csak az kellett....de ha ott volt az asztalon akkor nem kellett.

Tettem még egy lépést : "Kéket" szívtam, aztán a "fehéret" kezdtem venni,amiből szintén próbáltam lejjebb venni az adagot. Két hét után , már nem tudtam a "kéket" elszivni, már erős volt nekem :) És így szép lassan eljött az a nap amikor 1-2 szálat szívtam, és ezzel együtt az az érzés, hogy nem gyűtok rá,mert "büdös" leszek :) Utáltam már a cigaretta okozta ízt is. És nem gyújtottam rá többé. Ez kb. 5 hónapot vett igénybe...de ez allatt keveset szívtam és a leggyengébbet...

Nekem így sikerül, de nem tudom, hogy másnak is menne így?! Nem vagyunk egyformák...

De egy próbát megér...:)

Nekem nem ment ez a csökkentéses módszer, mert folyton az órát figyeltem és baromi büszke voltam magamra, mikor már egy órája nem gyújtottam rá. Kevesebb mint két óra elteltével azt gondoltam, ok, ha már majdnem eltelt két óra, akkor biztos ki is bírnám várni, dehát minek, és már gyújtottam is... ha nem akarok csökkentgetni, meg ritkítani, akkor is kb. ugyanilyen időközönként cigiztem, tehát ez semmit nem ért.

Az egyszerű elhatárosás sem segített, mert én tényleg fizikailag éreztem, hogy kívánom a cigarettát és szörnyű érzés volt, amikor "elhatároztam", hogy nem gyújtok rá, aztán úgy voltam, hogy ennél az sem rosszabb, ha dohányzom.

Nekem végül a biorezonanciás módszer segített! Párezer forintot és 20 percet kellett rászánnom. Persze, ehhez is kellett az elhatározás, hogy eldöntsem, hogy tényleg nem akarok cigizni, de a fizikai elvonási tűneteim nem jöttek elő egyátalán a kezelés után és ez nagyban megkönnyítette a dolgot és hogy tartsam magam az elhatározáshoz.

Ez három éve volt, azóta nem gyújtottam rá. Nem mondom, hogy soha eszembe sem jut, de csak egy gondolatként suhan át és rögtön tudom, hogy soha többet nem fizetek azért, hogy ezt a tortúrát előlről kezdhessem. Egyátalán nem zavar, ha mellettem dohányzik valaki, de nem is kívánom meg ilyen alkalmakkor a cigit.

10 hét telt el, hogy leraktam a cigit. Nekem is a barátnő a fő motiváció, de emellett rengeteg előnye van annak, hogy nem szívom azt a mérget. A lakásban egyáltalán nincs bagószag. Nem vagyok büdös a cigitől, a hajam, a ruhám, a bőr. Sokkal nagyobb étvágyam van. Mi több, az ízeket, illatokat háromszor jobban érzem.

ez agyban dől el. Tisztáztam magamban, hogy le AKAROK szokni a cigiről. Kitaláltam egy "pszichológiai felkészítő tréninget" magamnak. Egy hétig azt sulykoltam magamba, hogy milyen jó lesz majd, ha leszokom a cigiről, hogy menyiben változik meg az életem. Ez kihívás, amit csak az erős embereke tudnak véghez vinni, a gyengék elbuknak. Én abba a 10 százalékba akarok tartozni, aki megcsinálta. Két hónap eltelte után még most is kívánom a cigit, főleg reggel és evés után. De erős vagyok, kemény vagyok és nem gyújtok rá.

Ja, ami még motivál engem:

"Önmagunkkal vívni legszörnyűbb viadal, önmagunkon győzni legnagyobb diadal"

Friedrich von Logan)

Üdv!

/a vágó