Megtudta anyukám, hogy kipróbáltam a cigit, de?

Én pontrosan így szoktam rá képzeld.

14 évesen megkínáltak cigivel jópárszor, egy darabig mindig elutasítgattam, de aztán végül elfogadtam, mert ki akartam próbálni és meggyőztem magam, hogy egy szálba még senki nem halt bele. Hát elszívtuk, közösen a barátnőmmel.

Anyám heves antidohányos, apám meg úgy döntött, hogy nem költ a cigire többet, ezért 20 év dohányzás után leszokott. Aztán egyszer beszélgettünk, szóba került a cigi, mondtam, hogy én már kipróbáltam, egyik sem csodálkozott, anyám kicsit furán nézett. Majd pár héttel később (akkor már ha megkínáltak, elfogadtam) apámmal beszélgettünk, akkor ő mesélt ilyen kalandos történeteket fiatalkorából (cigiset is) és akkor neki mondtam, hogy én is elszívtam már párat. Azt mondta nem örül, de azért megkérdezte, milyet szívunk. Nála ez egy eszköz volt a lázadáshoz, ahogy nekem is.

Az első doboz cigit egy buli(féleség) előtt vettem, egyedül, csak olyan bátorságpróbaként. Én max 2-3 szálat szívtam belőle, a többinek nyoma veszett. Akkor már kezdett a társasági életem részévé válni a cigi.

Aztán egy szép napon az utcán sétáltam, amikor pontosan előttem a járdán feküdt egy teli dobozzal. Elgondolkoztam, hogy ezt basszus, vajon miért nekem szánta a sors? :D Ketten szívtuk el a barátnőmmel szinte az egész dobozt 1 hét alatt. Azóta mindig van nálam, hiába nem gyújtok rá rendszeresen, de pánikba esek valamiért, ha nincs.

Nálam ez talán egy szimbólum, vagy nem is tudom. Mintha a kabalám lenne egy doboz cigi.

De úgy érzem nem tudok rászokni, pedig eleget szívtam már ahhoz, de bírom nélküle hetekig is akár. És ez szerintem addig jó. Megfogadtam, hogy egyedül sose cigizek, csak ha valaki rágyújt még velem, társaság kelléke, meg ahogy apám megmondta, a lázadásé. Egyedül nem laza.

15/L

Meg ha már találtátok, de te nem akarod elszívni, nehogy kidobd :D

Add neki valamelyik "rászoruló" haverodnak.

Parfüm, kézmosás... :D

Amúgy a cigi szag engem is zavar, de már megszoktam, csak félek, hogy másokat nem idegesít e.