A tagadás egy visszaszokás megelőzési módszer?

Előfordulhat.

Amíg szívtam (!) én is találkoztam olyan személlyel, aki állandóan azt hajtogatta nekem, hogy borzasztó az a cigiszag, ami árad felőled stb. (munkahelyen új kolléganő) Később tudtam meg, hogy előtte nem sokkal ő volt az "uradalmi gyárkémény", és maga körül mindenki füstfelhőben úszott.

Lehet abban valami, amit írsz.

Én is sokáig dohányoztam, és le is szoktam, és tényleg megutáltam a cigit. Pár hét/hónap elteltével már nem kívánja az ember (bár, aki hülye, az még évek múlva is sóvárog utána..), lényeg, hogy én sem kívántam már, és így szinte csak inkább felidegesített, hogy mennyi ideig pocsékoltam rá a pénzem, meg az erőmet, és semmi haszna nincs. Szóval engem csak a saját múltam zavar, hogy túl sokáig cigiztem. Nem az, próbálja ki az ember, és szokjon is rá, aki akar, de nekem minek kellett..:D rossz visszagondolni. De ha fizetnének, sem kezdeném el elölről. Ha azt mondanák, hogy ingyen van a cigi, esetleg azt, hogy mégsem káros, akkor sem kezdeném el, mert leginkább az dühít, hogy milyen rossz volt függőnek lenni, mikor egy 2órás filmet nem tudtam élvezni a moziban, mert kellett a cigi, és minden előadáson már csak azt vártam a végén, hogy mehessek ki rágyújtani :D

De egyébként én meg nem is cseszegetek senkit :D szinte minden barátom dohányzik, ki is megyek velük, ha olyan, elbeszélgetünk, amíg szívnak egy cigit, csak én már nem cigizek, ennyi a különbség köztünk :D van aki hónapok után is csak szidja a cigit, de pl nem merne közelébe sem menni egy dohányzóhelynek, mert mi van ha elkapja a vágy..na, nekik van szükségük tagadásra, hogy meggyőzzék magukat, de én pl teljesen magabiztosan állítom azt, hogy nem dohányzom, nem is kívánom, ezért nem is kell leszólnom senkit, hogy jobban érezzem magam :D

Utolsó vagyok:

Én is Allen Carr könyvével szoktam le:) Ezért nem kell óvakodnom, hogy kimenjek-e a dohányzóiba, vagy el merjek-e menni inni.. még legrészegebb állapotban is nemet mondtam, amikor kínáltak cigivel :D

4-es vagyok!

Engem szerencsére nem bántott senki, csupán eldöntöttem, hogy mostmár elég volt. Évek óta mindig azt mondtam magamnak, ha majd nem lesznek olyan pillanatok az életemben, amikben felidegesítem magam, és muszáj rágyújtani, stb. No 2 év óta nyugdíjban vagyok, (nincs apeh, nincs bevallási határidő stb.) ezért legszebb ideje volt, hogy kb. 1 évvel ezelőtt hozzáfogjak, és a magam tempójában szépen leszokjak.

Persze volt ebben olyan is, hogy mint az őrült mentem le az üzletbe cigit venni, mert mégiscsak kell! De nem bántottam magam miatta, mert azt mondtam, hogy annak is eljön az ideje, amikor már ezen is túl tudok lépni. És valóban 1 hónapja egyre ritkábban jut eszembe, ma már nyugodtan elmegyek egy cigiző ember mellett is, nem zavar.