Más is küzd ennyire durva vizelési képtelenséggel? Bővebben lent.

Szerintem ez genetikai eredetű lehet.A családban van hasonló,de enyhébb tünetekkel.

Én a nagyon durva fajtából vagyok.

Oviban sem tudtam már a többi gyerek előtt pisilni.

Alsó általánosban,óra közben még tudtam,ha nem volt bent senki,és mindig oda súgtam a tanító néninek,hogy ne engedjen utánam senkit.

Felső tagozatban már akkor sem tudtam,ha senki nem volt bent,folyton attól féltem,hogy valaki bármikor bejöhet,mert az egy nyilvános hely.Sehol sem,fülkében sem.

A gimi maga a pokol volt,És ez nem csak idegen helyekre korlátozódik,reggel amikor készülődni kell,és más is ébren van,nem tudok,félek,hogy elkések.Gyakran beállítottam hajnalban a telefont többször megszakítottam az alvást,hogy biztosan tudjak wc-zni hajnali 2-3kor,és eleve stresszesen feküdtem vissza.Semmi nem ittam egész nap,csak mikor hazaértem.

Emiatt sosem voltak úgymond barátaim,mert örültem ha délután hazaértem,nemhogy máshová mászkáljak.

Fősulin picit jobb volt a helyzet,mert az már szabadabb volt,nem éreztem azt a kötelező jelleget.

Egy évig laktam egyedül albérletben,aztán el kellett onnan mennem,és onnantól kb Miskolc és Eger között mászkáltam napi szinten,mert koliban vagy albérletben másokkal nem tudtam volna megmaradni.

Emiatt csúsztam is,mert ez teljesen megnehezítette a dolgot,napi több órát csak utazni.Volt,hogy csak 3 órákat aludtam,de olyan is előfordult,hogy alvás nélkül mentem be vizsgázni,persze ezt kifelé nem mutattam soha.Rengeteg olyan volt,hogy rámtört vizsgán és választanom kellett,hogy most akkor fájni fog,vagy megírom a Zh-t.

Nagyon sokat szenvedtem emaitt.

Most,hogy közeleg az államvizsga nagyon félek,hogy mi lesz abban a pillanatban,hogy fogok e tudni előtte wc-zni,mert az egy nagyon nagy esemény,amiről nem lehet elkésni,vagy kihagyni,ami hatalmas nyomást helyez rám.

Rájöttem,hogy így dolgozni sem tudok,egyszerűen már nem bírnám azt,amit a gimiben,azt a nyomást.

Próbáltam neten keresni otthon végezhető munkákat,de a nagyrészük kamu vagy semmit nem fizet.

Nagyon sokszor gondoltam már öngyilkosságra is....

Minden tiszteletem a pszichiátereké,pszichológusoké,de valahol nem hiszek abban,hogy ezt csak úgy ki lehet kezelni,ez belém van kódolva,extrém módon szorongok mindentől,ami totál kihat mindenre.

Minden nap sportolok,azt is itthon,hogy lekössem magam vmivel,próbálok egészségesen élni,ilyen nehézségekkel,mások meg szándékosan mérgezik magukat(dohányoznak,isznak,köztük a szüleim is)....

Sajnos ez van...

Sajnos nekem ilyen érettségin,államvizsga helyzetekben nem csak a vizsgától kell rettegnem,hanem attól is,hogy fizikailag megfelelő állapotban leszek e hozzá.

Érettségin is marha nagy szerencsém volt,olyan napot fogtam ki,hogy nem kellett,de akár fel is fázhattam volna...

Szerencsére a nap elején voltam,nem este felé...

És sajnos a környezetem sem eléggé elfogadó,vannak akik pletykálnak családban rólam,hogy miért nem vagyok "normális".És ezekről semmit nem tudnak,mert ezek az én intim dolgiam,nem akarok mások orrára kötni.De valahogy mindig más életével akarnak foglalkozni az emberek.

Ha 20on évesen vki a szüleivel él,vagy a szülei tartják el egyből azt gondolják,hogy egy élősködő.....

Nem kívánom ezt a folytonos szorongást senkinek.

Eddig talán 2-3szor volt olyan az életemben,amikor azt mondom,hogy durván szenvedtem,annyira megtele a hólyagom,hogy el sem hittem,hogy ezt még egy ember kibírhatja,attól féltem,hogy szó szerint szétrepedek,annyira fájt,mikor hazaértem percekig tartott még kiürült belőlem az összes.utána meg fél óráig csak sírtam.....

Nem tudom,lehet részben ez,részben az.

Édesapámnak és egy uncsitesómnak is volt hasonló,de jóval enyhébb dolga ezzel kapcsolatban.

Szerintem onnan ered a baj,hogy túlzottan görcsösen megakarok felelni,mindenkinek,a világnak,midennek.

Pedig abszolút nem vagyok már ilyen,totálisan elfogadom magam mindenben,de innen eredhet.

Én a suliban is mindent véresen komolyan vettem,féltem a tanároktól,meg az erőszaktól mindig is.

Egy melóhelyen egyszerűen nem tudnék wcre elmenni,mert folyton az járna a fejemben,hogy sietnem kell vissza,nem ülhetek órákig a wc-n,mert nem ezért fizetnek.

Vagy,hogy várnak rám,ilyesmi.Szerintem pár hónap alatt totálisan tönkre mennék ettől idegileg.

Volt olyan is,hogy veszekedtek velem a szüleim,és órákig nem tudtam wcre menni itthon sem,mert olyan stresszként éltem meg,mintha vmi fizikálisan fenyegetett volna,pedig nem bántalmaztak soha...