Kezdőoldal » Egészség » Általános közérzet » Miért nem tudok kigyógyulni a...

Miért nem tudok kigyógyulni a depressziómból?

Figyelt kérdés
A tinédzserkorom óta szenvedek depresszióban. Mindenkivel történnek rossz dolgok, senkinek sem lehet tökéletes élete. Én ezt már régen felfogtam és megemésztettem azokat a dolgokat, amik bántottak. De mégsem vagyok boldog. Egy évig tartó alvászavarom volt és spontán sírógörcsök kaptak el. Fogalmam sincs, hogy miért. De aztán nagyon kemény mentális munkával helyrejöttem. Viszont most érzem, hogy visszaesek, de nem tudom miért. Nagyon elegem van már a szenvedésből! Minden nap arra gondolok, hogy talán ma leszek végre öngyilkos. Érzelmek nélkül élek, senkit sem tudok szeretni és semmi sem tud boldoggá tenni. Már a közeli ismerőseim is megjegyezték, hogy az én életem tiszta szenvedés. De nem tudom miért! Igazából nincs okom panaszra. Voltam pszichológusnál is, de nem tudtam megnyílni neki. Nem tudok beszélni erről, mert olyan érzés, mintha csak sajnáltatnám magam. Soha nem is beszélek ezekről senkinek, egyedül a legjobb barátnőmnek meséltem ezekről. A zene szokott segíteni, de az is kezd haszontalanná válni és nagyon félek, nem akarok még mélyebbre kerülni. Úgy érzem mindent megtettem. Mi lehet a baj?

2012. febr. 22. 16:03
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:
Biztos, hogy nincs szükséged párkapcsolatra? Mert úgy látom, hogy ez hiányzik az életedből biztosan. Gondold át, pl. ha látsz egy szerelmes párt, nem nem érzed úgy, hogy te is szívesen lennék a helyükben? Nem érzed magányosnak magad?
2012. febr. 22. 17:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 A kérdező kommentje:
Igazából nagy családból származom és én voltam a legfiatalabb és az egyetlen lány a testvéreim közül. Nem hordoztak a tenyerükön, inkább semmibe vettek és átnéztek rajtam. Már nem hibáztatom őket, megértettem, hogy nekik sem volt könnyű. De ami történt megtörtént és nem tudok bízni a férfiakban. Előttem sosem beszéltek máshogy a nőügyeikről és ez eléggé elrettentett. De már találkoztam pár olyan fiúval, akik teljesen mások, és megértettem, hogy nem mindegyik olyan, mint amilyennek én gondoltam. De ahhoz, hogy egyszer belemenjek egy párkapcsolatba, még nagyon sok időnek kell eltelnie. Még nem tudnék bízni bennük. És még szerelmes sem voltam. Pedig már 20 vagyok.
2012. febr. 22. 17:22
 23/26 anonim ***** válasza:
Szerintem a te életedben is eljön majd a szerelem, megtalálod egy férfiban a boldogságot. Nem is érdemes erőltetni a dolgot, majd jön magától.
2012. febr. 22. 18:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 bembinó válasza:
Szerintem egy hatalmasat kéne szexelned ennyi. Szerelem , romantika , vacsora , virág etc. Ezen nem kell tovább gondolkodni :D
2012. febr. 23. 11:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 anonim ***** válasza:

hát én is hasonló cipőbven járok mint te, csak én F vagyok és 2 nővérem van. De amúgy kb én is írhattam volna ezzt az egészet, csak nekem alvászavarom nincs, helyette viszont rendszeres a reggeli hányás. A többi úgy ahogy van stimmel, én se tudok mit csinálni, próbáltam hobbikat, sportot, még gyógyszert is, semmi hatásuk. Néha vasn 1-2 hét amikor egész jól vagyok, aztán a következő időszak meg cask rosszabb mint valaha volt.


Az utolsó válaszra annyit reagálnék, hogy a szex se segít, volt egy alkalmi kapscolatom, beszéltem is vele az egész életemről, annyit értem el vele, hogy teljesen belémesett én meg ugyanolyan érzéketlen maradtam felé mintha nem is ismerném kb.

őszintén szólva a casládomat (anyám és 2 nővérem) egyre jobban kezdem nem szeretni, a tudatlanságuk miatt nem tudnak sokszor megérteni.

2012. márc. 31. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/26 A kérdező kommentje:

3 év telt el a kérdésem óta, már el is felejtettem, hogy feltettem. Azért írok most, hogy esetleg segíthessek valakinek, aki hasonló cipőben van.

Azóta is küzdök a depresszióval, sőt még szorongás is lett mellé, jó kis gyomorgörcsökkel. Viszont jobban megértettem a helyzetem.

A depresszió mentális betegség, egyszerűen nem lehet mit tenni ellene. Az ember vagy együtt él vele, vagy pirulázik. Én kipróbáltam a pirulákat is, nem igazán éri meg.

Hiába lehet valakinek teljesen tökéletes az élete, lehet meg mindene, ha mégis boldogtalan és szenved. Nagyon szerencsétlen dolog, folyton megkérdőjelezem magam, hogy nem-e csak önsajnálatba menekülök, pedig tudom, h beteg vagyok. A hozzám hasonlóknak üzenem, hogy ne aggódjanak, az élet megy még így is tovább, vannak rosszabb és jobb napok is. Ha körbevesszük magunkat olyan dolgokkal/emberekkel amiket/akiket szeretünk, minden sokkal elviselhetőbb. És nincs abban semmi rossz, ha néha be kell ülni a kádba egy késsel kisírni magunkat. Szörnyen morbid dolog és persze nem is normális, de ha ezután jobban leszünk már megérte az egész. Az öngyilkosság gondolata talán örökké beette magát az ember lelkébe, ki tudja, de amíg még nem tesszük meg, addig is mi nyertünk!

2015. jan. 24. 15:44
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!