Amputált végtag - csak én érzem cikinek?

Az vagyok, aki már irta hogy hasonló helyzetben van, mint te. Na, újabbakat is irnék még így:

valamikor valami hülye kis gyerekre kellett vigyázni, és az anyja egy rohadt állat, nem nevelte meg a gyerek meg hát gyerek... Na szal a gyerek megjegyzi hogy huu meg minden... Ez van. Volt, aki még cikizett. Igen, ez van, de túl lehet élni. A lényeg az, hogy aki bármi rosszat mond azt a sérelmei miatt teszi -vagy mert kicsi- hogy avval enyhítsen a tünetein, és ha észreveszi a sérülést, tudja hogy ez egy sebezhető pont, pláne ha takargatja és szégyenli az ember. Él kell fogadni. Valaki meg 150 centi létére 90 kiló, és egy fogyókúra baromi sok kitartást igényel, se csoki se semmi... Na, legalább te annyi csokit ehetsz...:) és a csoki egy fontos dolog. Ezt avval a 'baromi sok' élettapasztalatommal mondom, de jaja...

meg, így is érhetsz el sikereket, sőt. Ha sikeres vagy, lesz önbizalmad. ÖNbizalom, azaz elfogadod magad. Kinek a lába, de van aki teljesen le van bénulva, az azért még rosszabb helyzet. Meg mindenkinek meg van a keresztje, aztán ez csak megerősít. Meg minden okkal történik, gondolj bele abba. Hogy ennek mi a pontos célja.... Hát... Azt én se tudom, de valszeg az a bizonyos erősítés.:D

na, megint összevissza írtam de nem tudom pontosan leírni amit akarok... Talán következöleg.:) addig is sok sikert!

Nézd, akinek a lábad gondot jelent, annak már az is gond lenne, ha nem megfelelően van zselézve a hajad vagy ha van rajtad 5 kg felesleg.

Tehát a reakciókat ne a lábadra vetítsd ki, hanem az illetőről árul el sokat.

Egyet tarts szem előtt: az emberk ilyen helyzetben gyakran zavarba jönnek, mert nem tudják, hogyan kellene viselkedni. Kíváncsiak is, de nem is merik szóba hozni a lábad. Annyit segíts nekik, hogy ha látod a kíváncsiságot, hozd te szóba, meséld el, hogy mi történt veled és engedd, hogy kérdéseket tegyenek fel. Ezzel nagyon gyorsan el lehet oszlatni a másik fél félénkségét, tartózkodását.

Amúgy előnyöd is lehet ebből az állapotból, mert elég jó elsődleges szűrő a felszínes nők ellen.

Nekem volt egy exem, aki a megismerkedésünk előtt épült fel egy durva motorbalesetből, gyakorlatilag majdnem minden csontja eltört, még a gerince is (hajszál híján úszta meg a tolószéket), hónapokig kórházban volt, az összes végtagját csavarokkal és külső vasakkal rögzítették, hogy az elmozdult csontok jól forrjanak össze. Bár nem vesztett el végtagot, az egész testén hegek voltak, a törzsén 40-50 centi hosszúak, mert a belső szervei is elmozdultak (felcsavarodott egy betonoszlopra).

Amikor először láttam ruha nélkül, néhány percig én is meghökkentem a látvány miatt, de megmutogatta, hogy melyik heg milyen beavatkozást jelentett. Így 10 perc múlva már nem is zavart, ő meg biztosított róla, hogy nem fáj, ha hozzáérek.

De tenyérnyi hely se volt heg nélkül rajta, még az arcát is roncsolta a baleset, plasztikai sebész is toldozott-foldozott rajta, de nem lett olyan, mint a baleset előtt (a csontok és a bőr is komolyan sérült).

De kiegyensúlyozott és boldog ember volt, ez fontosabb volt, mint a hegek. Hogy miért az exem? Beleszeretett másba és a hölgy nyert :)

12:07 - vagyok. Még ami eszembe jutott: külsőt illetően mindenkiek van valami lövése, ami tetszik/nem tetszik neki.

Nagyon apró termetű vagyok és talán emiatt, de zavar, ha egy pasi sokkal nagyobb nálam. Így az említett exnél az jobban zavart volna, hogy 185 cm és 100 kg, mert kényelmetlenül éreztem volna magam a túlzott mérekülönbség miatt. Ő csak 172 cm volt, átlagos alkat.

Ha hegyomlás, az inkább lett volna ok arra, hogy ne tetsszen. Annak ellenére, hogy a nők nagy részének pont ez a típus tetszik - nekem meg ez nem :)

Most van egy 167 cm-es férjem :)

én is autobalesetben vesztettem el a lábam két éve. amikor nincs rajtam a protézis akkor csak a legközelebbi ismerőseim láthatnak, olyankor én is kellemetlenül érzem magam idegenek előtt. Amikor rajtam van akkor viszont simán rövid nadrágban is hordom, szerintem még vagány is :)

csak azt akarom mondani, hogy addig veszed észre, hogy megnéznek amíg te el nem fogadod. még én is ennek egyik stádiumában vagyok, most gondolkodom rajta, hogy úszodába kezdjek járni, ahol ugye protézis nélkül kell a medencéhez ugrálni.

semmi szégyellni valód nincs, kemények vagyunk, hogy kibírtuk :)

kitartás

23/F