Hogyan értessem meg a szűkebb/tágabb környezetemmel, hogy a fiam hiperaktív és nem "neveletlen"?

Annyira kikészítenek lassan. Kistelepülésen élünk, mindenki ismer mindenkit, és persze mindenki mindent jobban tud.

Teljesen kikészülök idegileg, mert nem érti meg sem a tágabb család (nagyszülők, rokonok), sem a tanárok, (régebben óvónők), sem az ismerősök, hogy a fiam hiperaktív. Az őrületbe kergetnek, hogy állandóan beleugatnak, hogy kéne nevelni, hogy szót fogadjon, udvarias legyen, csendesen üldögéljen egy sarokban órák hosszat. (Mivel amúgy is ez a "jógyerek" ismérve.)

Tudom, ne törődjek velük, le kell...ni, de már a lakásból se tudom kitenni a lábam. Ma a boltba mentünk le, és folyamatosan beleduma mindenki: ha rászólok, az a baj, ha nem szólok, az a baj, és persze a szülői tekintélyem is lerombolják egy olyan gyerek előtt, akinél ezzel amúgy is komoly bajok vannak.

A legjobban persze az idegesít, amikor mindenki okoskodik, hogy ilyen betegség nincs, csak elhanyagoljuk a gyereket, nem törődünk vele, becsapnak a gyógyszergyárak, csak mi nem tudjuk nevelni, ect. Mivel kistelepülés, persze mindenki tud róla, nem kis szerepe van ebben persze a pletykafészek, folyton panaszkodó nagymamának.

Ott tartunk, hogy pánik tör rám, ha el kell itthonról indulni, mert ez már semmit nem jelent, csak folyamatos küzdelmet a gyerekkel, és folyamatos vegzálást ismerős-ismeretlen emberek részéről.

Mer' annyira okos mindenki, csak a legalapvetőbb problémát nem képesek felfogni: a hiperakativitás veleszületett, nem gyógyítható "jelenség"...

A nagymamák meg csak "adják alájuk a lovat" a folyamatos rinyálással.

Eleve hogy lehetne velük megértetni a helyzetet?