Ételfüggő vagyok?

Szóval nem vagyok a legjobb lelki, sem fizikai állapotban. Nemrég veszítettem el egy rakás embert, magányos vagyok, és rengeteg konfliktus van családon belül, a nővérem anorexiás, az apám 8 éve alkoholista, hiába vittünk elvonora, visszaesett. Anyám pedig belerokkan az anyagi és a leki terhekbe. Valószínűleg nem vagyok ép. Minden értelemben fáradt vagyok, konkrétan nem maradtak igaz barátaim, és egyik percről a másikra kellett életem egyik legszebb korszakat elengednem, és belecsoppenni egy teljesen újba, ami nem a legjobb. Utálom a változásokat, és most teljesen megváltozott a rutinom is az iskolavaltassal. Hát, ez a legujabb traumám, nem viselem jól. Az egyetlen dolog, ami érdekel, az az evés. Konkrétan kényszeres evő vagyok. Ha tele vagyok, akkor is csak eszem és eszem, mert élvezem az ízeket, ez az egyedüli dolog, ami mostanában boldoggá tesz. Ha már nem kívánok valamit, akkor is megeszem, mert belső késztetést érzek rá. Ha valaki megeszi előlem a kajamat, akkor olyan ideges tudok lenni, hogy sírok, de mergemben. Folyton csak ennék és aludnék. Szerintem ezzel próbálom kitolteni a bennem lévő űrt. Ti mit gondoltok erről?