Normális az olyan, hogy egy kamsz űgy bánik a kistesójával, mint egy kutyával?

Én azért voltam ilyen a kistesómmal (15 voltam mikor született), mert kamaszként az egyik okot láttam benne, amiért a szüleink szétmentek. De pont így viselkedtem vele ahogy leírtad. A mi kapcsolatunk soha nem lett jobb, csak anyammal tartom a kapcsolatot már.

Szóval a kamasz szempontjait is meghallgatnám, valami biztosan bántja.

Ugyanezt csináltam. Mi ketten vagyunk lányok. Minden ismerőstől azt hallgattam, hogy most hogy ő megszületett, én már nem számítok. És én ezt is éreztem. Gyűlöltem őt. Állandóan én kaptam mindenért, mindig ő volt az áldott jó gyerek, én meg a szemét.

30 éves vagyok, a mai napig fáj, hogy ez történt és a hugommal soha nem rendeződött a viszonyunk. Már nem gyűlölöm, de nem is érzek semmit és tőlem nem várhat az életben semmit. Én sem várok tőle csak annyit, hogy felejtsen el és ne legyen tovább része az életemnek. Ennyi nekem bőven elég volt.