Nem úgy alakult az életem, ahogy terveztem. A tesómé pedig tökéletes és nagyon féltékeny vagyok. Mit tehetnék a féltékenység ellen?
Én 18 vagyok (lány), féltesóm (szintén lány) pedig 25.
16 évesen otthagytam az iskolát és elmentem dolgozni, minekután itthon annyira megszoroltunk anyagilag, akkor ezt láttam a legjobb megoldásnak. Tesóm akkor már nem élt velünk, de pénzügyileg kisegítette az édesanyánkat néha, vagy ha szükségem volt valami apróságra (kaja, buszjegy, stb), akkor általában meg is vette, amiért hálás vagyok neki azóta is.
Ő eljutott fősulira, remek állása van, jól él, már el is jegyezték azóta.
Én meg teljesen magam alatt vagyok, 18 évesen még az érettségit sem sikerült letennem, szeptembertől kezdek egy suliban (2 évet kell majd járnom, és meglesz az érettségim is), de azóta már teljesen elment a kedvem a tanulástól, pedig nem voltam sosem rossz tanuló, és hatalmas céljaim voltak. Most meg napi 8 órában melózok egy gyárban. Nem így képzeltem el ezt az egészet. Nem tudom hogy fog menni a tanulás, ha szeptembertől visszaülök az iskolapadba, és őszintén, nagyon félek tőle mi lesz. A továbbtanuláshoz sem érzem magam elég jónak, szerintem nem is bírnám.
A párkapcsolat terén pedig mégrosszabbul jártam. Az egyetlen barátom, akibe mérhetetlenül szerelmes voltam, már "megszakította" velem a kapcsolatot, nem is ér rá, diákmelózik, és ő is fősulira megy majd, méginkább nem fogja velem tartani a kapcsolatot.
Nagyon féltékeny vagyok nővéremre, hogy ő ilyen szerencsés, és ilyen jól kialakította az életét, én meg az anyagi gondjaink miatt itt ragadtam anyummal, és még le nem teszem az érettségit, itt is maradok. Nem tudok kire számítani, barátaim sincsenek, még ő tele van barátokkal, akikhez bármikor fordulhat.
Félreértés ne legyen, én örülök nővérem boldogságának, mert szeretem, mint a testvérem. De akárhányszor beszélünk, és meséli hogy ez van vele, meg az van vele, elkap a sírás, hogy én még mindig csak itt tartok ennyi idősen.
Nem tudom mit tehetnék. Nem merek beszélni neki erről az egészről, nem akarom hogy megsajnáljon. De így meg egyszerűen iszonyatosan kényelmetlenül érzem magam a saját bőrömben.
válasza:18 éves vagy! még atomtudós is lehetsz!
félre a nyavajgással, meg a féltékenységgel, ezek csak kifogások.... irány tanulni!
ha megvan a motiváció, akkor sikerülni fog!
menni fog, menni fog, menni fog!
válasza:Tudom, hogy nehéz fiatalabbként nézni az idősebb barátaid/ismerőseid sikereit.
Én világéletemben idősebbekkel haverkodtam, már mind gazdag, többéve dolgoznak, családot alapítanak, én meg az egyetemmel küzdök.
Ha rossz passzban vagyok épp, felidézem, hogy ők mit csináltak, mikor ennyi idősek voltak, mint én.
18 évesen mit csinált a tesód? Gondolom tanult. Volt munkatapasztalata? Gondolom nem.
Ha majd diákmelót keresel az egyetem mellett, előnyben leszel másokhoz képest, mert te már dolgoztál.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat, nagyon aranyosak vagytok, mindenkinek nyomtam egy zöld kezet.
Tesóm 18 évesen még tanult, és maximum diákmelózni ment el nyaranként. Akkoriban még normálisabb körülmények között éltünk, nem volt rá szükség, hogy neki is dolgoznia kelljen, sokkal könnyebben vergődött végig a nehézségeken, én meg konkrétan "ebbe nőttem bele".
válasza: válasza:16:46- os vagyok.
Ne gyötörd magad ilyesmivel, hidd el pár év múlva te is ott fogsz tartani mint ahol most ő. Ez így van rendjén. Én sem hasonlítom magam pl. egy 45 éves emberhez, hogy én milyen gáz vagyok, mert nekem még nincs saját lakásom meg autóm, meg akármim, neki meg van. Persze, hogy nincs, 22 éves vagyok, neki sokkal több ideje volt megdolgoznia azért a házért meg a többiért. Más életszakaszban vagyunk, neked is fölösleges idősebb emberekhez hasonlítgatnod magad.
Próbálj barátokat szeretni a suliban ahol most kezdesz, ott lehet, hogy találkozol olyan emberekkel, akik hasonló életszakaszban vannak mint te, hasonló problémákkal.
Szia :)
Nekem van egy két évvel idősebb bátyám, teljesen átérzem a problémád, bár köztünk nem akkora nagy a korkülönbség.
Mindig jobban tanult nálam, érettebben kezelték, merthogy nagyobb is, és fiú is. Egyetemre ment tovább, ahol szintén jobban teljesít, nekem meg most jön az utolsó gimis évem, és eszem ágában nincs egyetemre menni, mert zenélni szeretnék, és egy OKJs sulit néztem ki magamnak.
Meg kell tanulnod, hogy az az ő élete, a tied meg a tied. Ne tudd meg, hány embertől kaptam meg hogy : ,,bezzeg a bátyád..." megszoktam, és eleinte ugyan zavart, de már nem.
Szedd össze magad, ès kitartást! Bizonyítsd be hogy te is vagy olyan ,,jó"
válasza:Legyél büszke magadra.2 éve munkaviszonyod van és pénzt kerestél, hogy segíts anyudnak.Én 25 évesen kezdtem bele a gimibe.Estin végeztem meló mellett.Nem volt sétagalopp, de kitartással és ha az órákon zömében ott tudsz lenni igenis sikerülni fog.
Mióta végeztem fősulira járok ugyancsak munka mellett.Tűzz ki a szemed elé célt és haladj felé és tarts ki a végsőkig.Sikerülni fog:)
válasza:Köszönöm a tanácsokat, nagyon rendesek vagytok! :)
Jobban is érzem magam, és igazatok lehet, nem vagyok még elkésve. Csak ugye, nővérem után még látom, hogy a volt osztálytársaimnak is hogy bejött az élet, nagyjából a legtöbb embernek akit ismerek, nekem pedig ilyen nehezen indult. De összeszedem magam, és szeptembertől nagyon tanulok majd.
A nővéremnek meg szerintem elmondom ezt a dolgot. Hogy hogyan érzek. Ő már érett, felnőtt nő, sokmindenben fordulhattam hozzá, talán ha ezt elmondom, megkönnyebbültebb leszek. Csak mint írtam, nem akarom hogy megsajnáljon, mert bűntudatom lenne, ha pénzzel szeretne támogatni engem is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!