Ha kölcsönösen utáljuk egymást a nővéremmel, miért nem tud figyelmen kívül hagyni, mint ahogy én is őt?

Van egy 32 éves nővérem, aki még mindig velünk lakik, én 19 vagyok és még tanulok, ő meg már dolgozik. És a lényeg, hogy gyűlöljük egymást, de én legalább próbálom elkerülni, amennyire csak tudom, nem is szólok hozzá, ha nem muszáj, ő meg direkt keresi a társaságom, hogy belém köthessen, meg szándékosan szítja mindig a feszültséget.

Akkora egy igénytelen valami, hogy amikor eszik, utána ott hagyja a tányérját, az evőeszközöket, a kaját, amit használt, mint valami kutya a szarát, hogy majd más elpakolja helyette, de ha anyáék rá mernek szólni, hogy pakolja el maga után, egyből rám kezd hivatkozni, hogy "az idióta kölykükre", azaz rám miért nem szóltak, amikor egy héttel ezelőtt kint hagytam egy poharat az asztalon (mert nem voltam benne biztos, hogy kicsivel később nem akarok még inni, ezért nem akartam rögtön a mosogatóba vinni...).

Ha hazajövök az iskolából és elmesélem a szüleimnek, hogy pl. kaptam aznap egy jó jegyet, mindig elkezd flegmáskodni, meg kérdezi, hogy "És ez mégis ki a fszt érdekel??". Hát őt amúgy lehet, hogy nem érdekli, mert még érettségin is úgy rugdosták át csupa 2-essel. Volt, hogy ezt megmondtam neki, erre elkezdett ordibálni meg csapkodni, hogy há' ne higgyem má' azt, hogy az iskolában a jegyeim tükrözik a tudásomat, ha olyan okos vagyok, miért nem tettem le még semmit az asztalra? Amúgy nem értem, mit kellett volna eddig "letennem az asztalra", szerintem amíg iskolába járok, jó tanuló vagyok és ösztöndíjat is kapok ezért, bőven jól teljesítek. Ő ellenben 25-26 évesen kezdett életében először dolgozni, addig csak élősködött anyámékon meg szült egy gyereket a nyakukra, akinek az apja itt hagyta. A gyerekéről amúgy csak annyit, hogy a szüleink nevelik lényegében, a nővéremet az sem érdekli, hogy visz-e az iskolába magával ennivalót, valamelyik nap is emiatt veszekedett anyával, mert nővérem épp nem dolgozott aznap, de délig ott henyélt, ahelyett, hogy felkelt volna reggel mondjuk kaját csinálni a gyerekének, ha már magától nem jut eszébe. Amikor ment kifele az ajtón az unokahúgom, akkor kérdezte meg tőle anya, hogy van-e ennivalója és mondta, hogy nincs, ezért gyorsan csinált neki valami szendvicset. És utána megkérdezte nővéremtől, hogy miért nem ő intézi pl. ezt is a saját gyerekének, erre az volt a válasz, hogy jaaajj, mert az iskolában nem tud venni a büfében valamit? (Bár mint kiderült, pénz se volt a gyerekénél, de még ezt se képes megkérdezni tőle..).

Ráadásul képes elhurcolni magával hétköznap este is a lányát, csütörtökön is mentek valahová olyan este 6 fele, amikor anyáék megkérdezték, hova mennek ilyenkor, rájuk ordított, hogy semmi közük hozzá. Végül ilyen este 9-kor értek haza és a gyereke még kb éjfélig fent volt, bár ez szinte minden napos. Nem is csodálom, mert a nővérem ilyen hajnali 2-ig is képes olyan hangosan sorozatokat meg filmeket nézni, amikor pl. nem dolgozik, vagy délutánra kell csak mennie, hogy a szomszéd szobában sem tudok tőle aludni. És amúgy meg is van ennek az eredménye, ugyanis a gyereke szinte minden reggel elalszik...De mindegy.

Vannak egyébként cicáink, nyáron kaptam egy lány cicát a névnapomra, aki már fél éves és miután ő ideköltözött hozzánk, kb 2 hétre rá a nővérem talált egy fiú kismacskát az utcán és hazahozta, mert akart egy saját macskát magának meg a lányának és a szüleink először ellenezték, de végül belementek, hogy megtartsuk ezt a kisfiúcicát is, azzal a feltétellel, hogy nővérem fizeti neki az állatorvost és ivartalaníttatja is, mert nem akarják, hogy tiszta macskahúgyszag legyen az udvar. Meg is ígérte, de a fiú macska azóta sincs még csak beoltatva se, ráadásul amikor idehozta, hót beteg volt szegény, a szeme annyira csipás volt, hogy ki se tudta nyitni, csak alig, meg taknyos is volt és folyton hapcizott és még akkor se volt hajlandó elvinni orvoshoz, mert ő a nagy szakértelmével megállapította, hogy csak egy kis nátha és elmúlik biztos magától egy hét alatt. Végül mi vittük el anyával állatorvoshoz és mondta is az orvos, hogy valami vírust kaphatott el, aztán adott egy gyógyszert is, amit mi adtunk be neki, mert a nővérem még azt se tudta, milyen időközönként kell és hányszor egy nap...

Valamint múltkor kitalálta, hogy neki valaki mondta a hozzá hasonlóan értelmes ismerősei közül, hogy a fiú macskákat veszélyesebb ivartalaníttatni, mint a nőstény macskákat, ezért nem fogja kasztráltatni se :D Ott mondtam neki, hogy épp fordítva van, mert a nőstény macskáknak a testükön belül vannak az ivarszervei, ezért fel kell nyitni a hasukat, hogy kivehessék a méhüket, a hím macskáknak meg kint vannak, de csak hajtogatta a magáért, hogy neki XY azt mondta, hogy neki is valaki azt mondta, hogy a fiú macskákat veszélyesebb ivartalanítani, szóval ez így van és kész. Úgyhogy valószínűleg az én pénzemből vagy az anyáékéból lesz a kandúrka is ivartalanítva. Még jó, hogy megígérte, hogy ő fizet majd neki mindent, ha már hazahozta..

Valamint nem rég lett egy 3. kismacskánk, aki szintén kóborcica lehetett, az udvarunkon találtuk meg pár hete és úgy döntöttünk, megtartjuk. És ma épp játszottam vele, amikor elkezdett csúnyán köhögni, de az állatorvos, akihez járunk, csak hétköznap rendel és kérdeztem anyát, ő el tudja-e valamelyik nap vinni a kiscicát orvoshoz (azért őt kérdeztem, mert ő nem dolgozik, szóval nap közben le tudná vinni). Erre nővérem épp hallotta ezt és elkezdett nekem magyarázni, hogy mekkora idióta vagyok, a macskák nem is tudnak köhögni...

Szóval a lényeg, ha ennyire utál ő is engem, miért kell mindig hozzám szólnia? Miért nem tudja azt csinálni, amit én, azaz miért nem tud simán csak elmenni mellettem és nem reagálni arra, amit mondok vagy csinálok?