Mit tehetek, ha a felnőtt testvérem még mindig féltékeny, és minden mondatában ott lapul egy kis beszólás?

Köszönöm a válaszokat. Jó visszajelzést kapni a témáról. Úgy érzem tudom a miérteket és megoldásokat, csak nehéz aszerint kezelni.

1. Probálom elereszteni a fülem mellett, de nem mindig sikerül, és tényleg meg tudja keseríteni, ha összeül a család. Egyszer szóltam neki, tudomásul vette, de változás nem történt. Ezért tettem fel úgy a kérdést is, hogy ÉN mit tehetek ez ellen, mert lehet, hogy nála ez már ösztönös verseny, ami a gyerekorból maradt.

2. Valószínüleg az az alapja, hogy 5 évig egyedül volt gyerek a családban, és eléggé elkényeztették, legalábbis a videókból erre következtetek. És persze, hogy féltékeny lett a jövevényre. Csakhogy már 30 éves, és szerintem ez elég abszurd már. Nyílvány a szüleinkkel való kapcsolat is fontos lehet, pl. a megfelelni akarás, ő mindig is nagyon meg akart felelni. Ez elsőszülöttre amúgy is jelemzőbb.

3. Igen, én is ezen szoktam örlődni, hogy neki sem egyszerű, de néha besokkallok már, mert egyenesen látom rajta, hogy jólesik neki, ha belém rúghat kicsit (persze ha csak ketten vagyunk, nincs ilyen). Próbálom intelligensen kezelni a helyzetet, de a pohár meg tud időnként telni.

4. Igen, ezt én is látom, és érzem nap mint nap. Szeretnék elköltözni, de egyelőre nem lehetséges. A megoldás tényleg a hozzáállás lehet, illetve a távolságtartás.

5. Abszolút igaz ez az én nővéremre is. De vannak egyéb problémák is, például csak akkor keres meg, ha szüksége van valamire, de ez most mellékes.