Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy túl sok a nővérem?
Már felnőttek vagyunk, én 28 vagyok, ő 38.
Ő anyánkkal él vidéken (nincs senkije), én pedig Budapesten a férjemmel.
Szeretem a nővérem, meg kicsit sajnálom is, hogy így unatkozik, de néha azt érzem, hogy ránk tukmálja magát és megpróbál ránk telepedni. Reggelente sokszor az ő üzenete az első, amit látok (én nem igénylem a napi kapcsolatot még a barátaimmal sem), folyamatosan kérdezősködik, bele akar folyni az életünkbe, kéretlenül tanácsot ad, anyánkkal kibeszél engem a hátam mögött, ők ketten mindig ,,kitalálják", hogy mi lenne a jó. Mindig ilyen volt, de az utóbbi időben rosszabb. Tavaly a nászutunk előtt pl. benyögte, hogy de jó, ő is arrafelé akar menni nyaralni, úgyhogy ÖSSZEFUTHATNÁNK. A nászúton. Akkor gyorsan helyretettem, de azóta is vannak próbálkozásai. (Amikor van barátja, akkor valamennyire tud távolságot tartani, de az már egy ideje nincs neki.)
Rengeteget dolgozom, ráadásul most vagyunk túl egy nagyon megterhelő és stresszes időszakon a férjemmel (költözés, anyagiak). Ezt a hetet kivettük szabadságnak, mivel olyan fáradtak vagyunk, hogy én már nagyon közel voltam az idegösszeomláshoz, már kb. ülve aludtunk bárhol, stb.
A lényeg, hogy anyánk most külföldön van egész nyáron és említettem neki (csak neki), hogy szabin leszek a héten, de azt is mondtam, hogy NEM akarok menni sehova és NEM akarok semmit csinálni, csak és kizárólag pihenni és a saját dolgaimmal foglalkozni, mert erre most nagyon nagy szükségem van.
Erre nővérem másnap reggel már ír, hogy hazajött a nyaralásból, és anyánktól hallotta, hogy szabin vagyok, szóval ő feljönne hozzánk a héten egyik nap. Utána pedig megkérdezte, hogy hol tud aludni (mivel csak 1 ágyunk van).
Én szeretem a nővéremet, de nem véletlenül nem mondtam neki, hogy szabin leszek: tudtam, hogy vagy könyörögni fog, hogy menjünk le mi, vagy fel akar jönni vendégeskedni. Azóta is puffogok, hogy hogy veszi a bátorságot valaki, hogy így meghívja magát ÉS még ott is aludjon valahol? (Én soha nem tennék ilyet senkivel sem.)
Nagy nehezen van 5 db szabadnapom idén, amikor DIREKT nem szerveztünk semmit, pihenhetnék végre és abból kettőt most vendégfogadással kell töltenem..nagyon bosszús vagyok emiatt és szeretném, ha nem aludna itt (másfél órányi autóútra lakik, szóval nem muszáj itt aludnia), meg úgy egyáltalán, ha nem osztaná be helyettem az időmet és nem lenne ilyen tapintatlan.
Ti is kiakadnátok a helyemben? Hogy tálaljam ezt neki, hogy ne bántsam meg? (Ezt nem szeretném, mert tényleg sajnálom, hogy így unatkozik.)
ÉS ha megsértődik, akkor mivan?
Sértődjön... Engem aztán soha nem érdekel, ki sértődik meg a kulturáltan megfogalmazott őszinte véleményem, kérésem hatására. Őt minősíti minden esetben.
12-es szövegértés?
A nővér NEM egy napra megy hanem megy és "valamikor" elmegy - a "hol tud aludni"-ból szokott az lenni, hogy 3-4 napig az emberen lóg a másik.
13: " feljönne hozzánk a héten egyik nap."
Ebből egy napnak tűnik.
A többi feltételezést ne költsük hozzá.
Soha nem tudhatod, ki mit érez a lelke mélyén. (Nővérem teljesen meg van arról győződve, hogy mi a húgommal irigyeljük őt, mert neki van családja, gyerekei. Mi meg csak lesünk ilyenkor, hogy mi van. Soha nem élném a másik életét.)
A kérdéshez: Ne haragudj, Gizi, tudod, hogy szeretlek, meg majd én is szeretnék összefutni valahol, hogy kidumálhassuk magunkat, de most nem megy. Annyira fáradt vagyok, hogy ülve elalszom, nagyon kemény volt az elmúlt időszak. Ezt az öt napot arra szántuk, hogy kipihenjük magunkat, még egy moziba se megyünk el. Úgyhogy most nem tudunk találkozni. Az ittalvás pedig sajnos máskor sem opció, mert nem férünk el normálisan, de hát nem is laksz olyan messze. Szia, a legjobbakat, puszi anyunak is!
(Gondolom, most irigykedsz a lelked mélyén, hogy valaki ezt így minden gondolkodás nélkül, kedvesen, nem bántóan, de mégis határozottan el tudná intézni.:D Vagy nem.)
Közlöd vele, hogy nem érsz rá, nem tudod fogadni. Pont. Felnőtt ember vagy, nem vagy köteles beszámolni sem a programodról, sem számot adni, hogy mikor mivel töltöd az idődet. Ha erősködik, akkor konkrétabb leszel: a férjeddel szeretnéd tölteni az időt, kettesben, pihenéssel, nem vágysz most más társaságára.
Ha megsértődik, kit érdekel? Most mi a fontosabb: a nyugalmad, vagy hogy állandóan másnak megfelelj, és az Ő akaratuknak meghajolj, hogy ők jól érezzék magukat, miközben te mást akarsz? Ideje lenne felnőni, különben sose lezs vége. A nővérednek nicns élete, unja magát, és mivel nem állítod le, veled szórakoztatja magát.
Ismerem az ilyen lelkületű embert, mint te vagy. Ugyanilyen hülye vagyok. Tudod, miért? Mert ha meg is mondod a nővérednek, amit itt már sokan leírtak - és igazuk is van -, ő azt mondja, oké, semmi gond, de neked mégis azon kattogna az agyad, hogy megbántottad a visszautasítással, és nem is tudnál rendesen pihenni. :)
Egyszer mondtam a lányomnak, hogy most ne jöjjenek, mert fáradt vagyok, pihenni szeretnék. Aha, utána meg egész hétvégén lelkiismeretfurdalásom volt. Pihentem, de mégse.. Pedig nem sértődött meg, tényleg. Én is dolgozom rajta, hogy tudjak nemet mondani. Mert ezt magában kell lerendezni az embernek, hogy ne kattogjon azon, hogy megbántottam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!