Miért nem tud legalább egy minimális szinten alkalmazkodni hozzánk?

Miért tűntél el kérdező? Kiderült nem neked van igazad? XD

Szintén a húgod oldalán állok.

A saját húgommal nincs túl jó kapcsolatom, de SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNY KÖZÖTT nem dobnám ki a szobájából!!! Az az övé.

"de könyörgöm két év es felnőtt nő lesz"

Igen, a felnőtt nő pedig nem szereti ha a privát szobájából kitúrják, én pl azon aggódnék ki mikor túr bele a bugyis fiókomba vagy kezdené átnézni a cuccaim cigi/drog(mondjuk egyik sincs de maga az átkutatás is k...a sértő) vagy épp egyéb khm... privát használati tárgyak után.

Ő ebből azt játja hogy jöttök ti, ő takarodjo na személyes teréből és kuss a neve ha ez neki nem tetszik mert itt az van amit ti akartok. Az ő szemében ez történik, és TI miért nem tudtok toleránsabbak lenni felé?

Említetted hogy pici a szoba, pontosan mekkoráról beszélünk?

Ha megvan 140x200centi és kifelé nyílik az ajtó már meg lehet játszani hogy az egész padló egy nagy matrac (mindenképpen vastagabbat vegyetek, volt olyan ágym ami csak egy padlóra tett vékonyabb matrac volt, aludni jó de nem vicces lehuppanni rá :D )a falra pedig felfúrni 1-2 szekrényt/polcot a cuccoknak, egy kis dekorálással nagyon menő alvókuckót lehet csinálni belőle.

Én eleve nem értem, hogy kapta ő a nagyobb szobát, amikor ennyivel fiatalabb nálad, de tökmindegy, most már akkor is az övé lenne a nagyobb szoba, ha eredetileg a kisebben lakott volna, mert ő otthon lakik, te meg havonta egyszer mész.

Tesódat azért értem meg, mert az ilyen "vendégeskedést" csírájában kell elfojtani. Mert pici babával még lehet, hogy könnyű átengedni a szobát, de nyilván el fogod várni akkor is, amikor a fiad már abban a korban lesz, amikor zsírkrétával rajzol a falra, húgod parfümjével locsolja a szobanövényeit és a könyvei mögé rejti a parizeres szendvicset. (Ne haragudj, de kinézem belőled, hogy az a fajta anyuka vagy, aki szerint ilyesmiért nem szabad rászólni, mert sérül a lelkivilága.) És ha akkor mondaná a húgod, hogy eddig átadta a szobát, de most már nem, akkor még jobban fel lennél háborodva.

Én pedig azt mondom, hogy normális családban, normális testvéri kapcsolatban a kiscsaj simán kibírná, és megtehetné, hogy havonta egyszer átadja a szobáját. De ha nem akarja, nem akarja, nem köteles.

Azért Kérdező, majd ha ő jön a "te utcádba", mondjuk a fővárosba egyetemre, akkor azért te is viselkedjél nyugodtan így vele. Nem azt mondom, hogy hozzátok költözne, nyilván van kolesz meg van albérlet (horror áron). De lehet olyan, hogy egy éjszakát ott kellene tölteni, mert mondjuk nyílt napra vagy felvételi elbeszélgetésre (ha van még ilyen), vagy ügyintézni elutazik Pestre, na te majd akkor hisztizzél nyugodtan, hogy NEM.

Oké, ne járkáljatok haza, vagy járkáljanak hozzátok a Szüleid, vagy vegyetek ki a szülővárosodban szobát valahol, tehát alkalmazkodjál. De aztán pár év múlva semmi engedmény a hugi felé, Nálatok alvás terén. Egy éjszakára SEM.

Valószínűleg nagyon egyszerű a háttér: rühelli a gyereket (esetleg a családtagok általi gyerekajnározás), és ezért teszi minél kellemetlenebbé az ott tartózkodásotokat.

Valószínűsítható, hogy sem szigor, sem rábeszélés nem fog használni, itt bármi csak tovább mérgesíti a helyzetet.

Igyekezzetek minél messzebbre elkerülni egymást.

Te meg a pereputtyod vendégek vagytok. Nektek kellene alkalmazkodni. Ha 2 porontyot visztek aput anyut is kidobjàtok a hàlószobàjukból? Sajnàlom szegény húgodat, megértem hogy rosszul viseli a dolgot.

Mi a nővéremmel 6 és 15 éves korom közt külön nevelkedtünk. 19 évesen visszaköltözött hozzànk. A szobàmból konkrétan ki lettem dobva. A folyosón aludtam egy àgyon a bejàrati ajtó mellett.... rohadt szarul éreztem magam, hogy semmibe vagyok véve. Hàla égnek onnan elköltöztünk pàr hónap utàn és lett 2 pici de külön szobànk. 210cm/ 225cm- es volt az enyém, persze a kisebb. De iszonyatosan örültem neki. Végre nem voltam szàműzve....lett sajàt zugom. Nagyon rosszul esett, hogy betolakodott az életünkbe és tudatosan érzelmi zsarolàssal csikarta ki, hogy ő kapja meg az én szobàmat! Merhogy ő a szegény àldozat sok évig külön élt, alig làtogattàk a szüleim meg ilyenek, pedig ez nem igaz. Egyrészt làtogattàk, màsrèszt ő nem akart velünk élni. Nagyszüleim eléggé ellenünk nevelték.

Szóval csalàdról, összetartàsról papolni kicsit öngól mikor a nagy szeretet nevében te odaàllítasz, felforgatod a kis vilàgàt, kirakod a szobàjàból, hogy neked, a vendégnek meg a tartozékaidnak kényelmes legyen. Amúgy ki megy havonta szülőkhöz, plàne kicsi gyerekkel????Mikor tudja hogy hhelyszűkében vannak...

Én is a huginak adok igazat, de azért elég durva gyerekgyűlöletbe/gyerekes nő gyűlöletbe csapott át ez az egész kommentelgetés.

Hahó, olyanokat adtok a kérdező szájába, amit nem is mondott, ráadásul fingotok sincs a konkrét szituról, se arról, hogy a kérdező milyen anya, se arról, hogy a nagyszülők hogy viszonyulnak az unokához, el van-e nyomva a hugi stb. Konkrétan semmit nem tudtok, de már gyártjátok a teóriákat meg ellenségeskedtek és gyűlölködtök.

Tényleg mindenki itt adja ki a napi frusztrációját? :D

Neked miért nem megy az alkalmazkodás? Családos nő vagy, aki hazalátogat, mentek az egykori gyerekszobádba. Ennyi hel yvan, ezzel érd be, ezzel gazdálkodj. Ha nem tetszik, rendezd át! Azért érdekes egy família, a nappali nem jó, a szülők ne adjáék át a szobájuakt, mert"jaj már, nehogy nekik legyen kényelmentlen", holott hozzájuk mentek, őket látogatjátok, de a húgodat, akivel láthatólag semmi jó viszonyod nincs és valószínű, csak a háta közepére kíván, meg mindneféle szabályokhoz kötitek, és kihajítanátok a szobájából... Nagyon visszataszítő hozzáállás! Őszíntén szólva, én nem költöznék ki semmilyen vendég miatt a saját kis kuckómból, a frász kerülgetne, hogy a szmélyes dolgaimat fogdossák, esetleg óhatatlanul is beletúrnak, meg úgy általában: én hívtam, hozzám jön? Nem. KAkkor innentől kezdve miért én szívjam meg, hogy a kiskirálylány hazalátogat a szent kisdeddel?

Legyél te toleránsabb, és anyádék! Ha nagyon akarjátok , akkor a szüleiddel meg tudjátok oldani a SAJÁT kontótokra, és nem más kárára.