Miért nem tud legalább egy minimális szinten alkalmazkodni hozzánk?

Gondolom nincs szükség még egy kommentre, hogy a húgod oldalán állnék.

Amit te csinálsz, az nem csak azért gusztustalan, mert passzív agresszív módszerrel zsarolod a húgod, hanem gondolom a szüleidet is ellene hergeled, hogy ha látni akarjátok az unokát, akkor kell az ő lakása.

De az, hogy ide kiírod a bajod és megerősítést vársz (ami nem jött be), az elég inkorrekt.

Ahogy elkoltoztem otthonrol, a szuleim egy ev mulva meg is szuntettek a szobamat. (valami dolgozo vagy konyvtar lett) Nincs hiszti, miert is lenne? Az o otthonuk, es a testvereime, akik meg ott elnek. Amikor a kedvesemmel atmegyunk, atadjak nekunk a nappalit, es boldogsag van. Egy honapban egy napot mindenki kibir.

Amugy a monologodbol elegge kitunik az, hogy neked teher elutazgatni a szulokhoz. Miert nem mesz ket havonta?

A tesod meg hagyd beken! Mi lenne, ha o is beallitana hozzatok, es kiturna a halotokbol egy ejszakara?

Na akkor most beszélek kicsit a húgod szemszögéből. Nekem is van unokaöcsém, aki természetesen nem velünk él , hanem a bátyám családjával. Havonta jönnek hozzánk, amikor ugyanúgy kitúrnak a helyemről. Ez rettenetesen zavar és nem azért, mert nem vagyok kompromisszum képes. Nevezz irigynek, de utálom a cuccaim közelében látni őket, hiába az új ágynemű, de az ágyamban fekszenek, ahol alszok, tanulok, sírok, pihenek és esetenként nemi életet is élek. Az az én birodalmam és valljuk be a kutya sem szereti ha a másik kutya az ő táljából eszik.

Egyszerűen ha van egy zug amit magamnak tudhatok nem szívesen adom ki a kezemből. Én oda szoktam adni a helyem vagy elmegyek páromhoz, de én sem jó szívvel teszem, én is 'hisztiztem' már emiatt arról nem beszélve, hogy akkor semmit nem csinálhatok. Nem nézhetek filmet, mert felkel a kicsi, nem telefonálhatok, mert hallkan kell lenni, menjek ki foglalkozzak vele meg a családdal , mikor rohadtul nincs kedvem vagy időm rá. Pontosan jól tudták a fogantatáskor is, hogy így állok a gyerekekhez.

Félre ne értsd rengeteg időt vagyok a kölykökkel és nagyon szeretem, sőt többet nevelem, mint a szülei, de amikor elvárás, hogy menjek jópofát vágni attól a hideg futkos a hátamon. Kérés nélkül is elvagyok a kicsivel, de van, hogy egyszerűen nincs erőm vagy energiám rá.

Megjegyzem ha keresztanyumék jönnek őket is a szobámba rakják és azt sem szeretem , pedig értük komolyan tűzbe mennék, de ami az enyém az enyém. Ha ott vagyok én sem fetrengek az ágyukba (pedig megtehetném, mert kényelmesebb , mint a vendég ágy)

Ja bátyámékhoz átmegyünk meg semmihez sem nyulhatok, mert 'jaj ez a batyade, ez az anyjae, ez meg a gyereké'. :D szóval tökre megértem a húgodat.

A gyerek érték? Akkor vagy minden ember érték, vagy minden ember adott korig érték.

Gyereknek lenni állapot, semmi több.

Üzenem annak,aki legyökerez másikat ismeretlenül,hogy ő még

inkább az...

Itt nem gyűlöletről van szó,hanem toleranciáról..

A toleranciának meg kölcsönösnek kellene lennie.

Üdv: az egyik gyökér