Miért nem tud legalább egy minimális szinten alkalmazkodni hozzánk?
Van egy 16 éves húgom, aki még otthon lakik. Én 160 km- re költöztem, mert a fővárosban több a munkalehetőség. Férjem van és a fiúnk 1 éves. Amíg nem volt gyerek, egyszerű volt a hazalátogatás. Elfértünk ketten a régi gyerekszobámban és kész, nem volt konfliktus. Viszont most már több alkalmazkodásra van szükségünk azon az egy hétvégén, amikor egy hónapban egyszer hazalátogatunk. Leírom a konkrét dolgokat:
- Az én gyerekszobám nagyon kicsi. Egy ágy és egy szekrény. Asztal már nem fért be soha, mindig a nappaliban tanultam gyerekként. Tehát a babaholmik és a kiságy sem fér be oda. Ezért kértük a húgomat, hogy erre az egy hétvégére cseréljünk szobát. De amióta gyerekkel megyünk haza, ez minden alkalommal hiszti forrása. Értem én, hogy kamaszkor, de könyörgöm két év es felnőtt nő lesz! A ház fizikai adottságait ő is látja és mégis ennyit nem tud kibírni értem vagy legalább a szüleink kedvéért! Mindössze egyszer egy hónapban.
- Amikor mi ott vagyunk, barátnők nem látogathatják a húgomat. Ez anyám kérése volt, mert olyankor velünk akar lenni és egy vendég gyerek csak útban volna neki. (De a húgom mehet bárkihez!) Ehhez kèpest így is tett már anya engedményt kivételes esetekben. Átjöhetett az a barátnő, aki költözés előtt állt, hogy minél többet lehessenek még egymással. Nem vagyunk szívtelenek! De általános esetben igazán ki lehet bírni egy hétvégét barátnőzés nélkül, vagy el lehet menni hozzájuk is! De nem, ez is hiszti forrása.
- És akkor ott van a tanulás! Érdekes mód, csak ilyenkor akar tanulni, a másik három hétvégén meg hétköznapokon eszébe sem jut órákat görnyedni a könyvek felett. (Anyátol tudom) És persze ilyenkor mi őt halálosan zavarjuk és a mi hibánk lesz a rossz jegy mert jajj, nem tanulhat a saját szobájában és zavarja a fiam sírása!
Elegem van abból hogy minden hazalátogatás ezzel telik. Nem azért vezetünk ket és fél órát gyerekkel, szombaton reggel meg vasárnap este, hogy azt a kicsit több mint 24 órát az ő hisztijével töltsük. Egy éjszakát alszunk ott és ennyit nem bír ki! Próbáltam már szépen beszélni vele. Anya is próbált. Apa oda tette a szigort is. De semmi. Undok velünk, ahogy csak bír undok lenni. Mit lehetne csinálni egy 16 éves lánnyal, hogy kicsit toleránsabb legyen?
Próbáljatok meg nem ott aludni. Sajnos igazuk van az előttem szólóknak. Vagy ha mindenképpen ott akarsz aludni akkor ne vidd a férjedet (adj neki kimenőt, menjen el bulizni).
A hugod helyében én sem adnám a saját szobámat.
Franciaágyon havonta egy hétvégére simán magatok közé tudjátok venni a kisgyereket, és akkor nem kell a húgodat kitenni a saját szobájából.
Szemmel láthatóan neked is problémás az alkalmazkodás, mert a két és fél órás autóutat is úgy emlegeted, mintha keresztülszelnétek Európát. Miért kellene, hogy a ti kényelmetek körül forogjon havonta egy teljes hétvége?
Persze, mindezt megtehetnénk, csak egy tenyezőt hagytatok ki: a szüleinket! Akiknek fontos az a kis idő havonta. Persze mehetnénk reggel es hazajöhetnénk este, szerintetek nekünk nem volna ez sokkal könnyebb? Lehet mindenféle ördögnek kikiáltani csak épp arra nem gondoltok, hogy mi sem ezt akarjuk. Ha csak reggel megyünk, este jövünk, akkor a szüleim mindössze pár órát unokázhatnak és velünk is keveset beszélgetnek. Firtatják itt néhányan.a helyet. Ha meg lehetne helyileg bárhogy másképp oldani szerintetek nem én lennék az első, aki megtenné? A kisszobámban nem franciaágy van. Nem férünk rajta ketten es babával. A nappali szűk, arra jó hogy leüljünk, nem sokkal nagyobb a szobámnál, és a legtöbb berendezése nehezen mozgatható darab. Ott meg soha senki nem aludt. És persze cserélhetnék a szüleimmel is szobát arra az egy éjszakára, miért ne? Inkább az idős szüleim nyomorogjanak ketten az ágyamon, minthogy a húgom aludjon rajta egyedül, jól hangzik?
Mellesleg volt már, hogy nemet mondtunk erre a cirkuszra és csak szombaton voltunk ott. Nem aludtunk náluk. Tudjátok mi lett belőle? Következő héten a beteg anyám vonatra szállt, hogy majd ő jön hozzánk. Rosszul is lett. Es mielőtt őt is jól letámadnátok, más nagyszülő hetente unokázik. Ők csak havonta egyszer
Nagyon nagy kérés igaz? Persze mindig egy kamasznak van igaza.
Akkor emeleteságy. A lenti részt picivel szélesebbre csináltassátok, ott aludhatsz a gyerekkel, felül meg alhat a férjed. Vagy akár kiüríteni a szobát, és csak egy hatalmas, faltól falig matracot betenni.
Én mindenképp ebbe az irányba indulnék el, nem abba, hogy havonta egy hétvégére felfordítom a többiek életét a házban. Neten nézzél ötleteket, hogyan lehet a legtöbbet kihozni egy nagyon pici szobából. Ha felnőttél benne, egyetlen éjszakára el kell hogy férjetek ott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!