Miért nem tud legalább egy minimális szinten alkalmazkodni hozzánk?
Van egy 16 éves húgom, aki még otthon lakik. Én 160 km- re költöztem, mert a fővárosban több a munkalehetőség. Férjem van és a fiúnk 1 éves. Amíg nem volt gyerek, egyszerű volt a hazalátogatás. Elfértünk ketten a régi gyerekszobámban és kész, nem volt konfliktus. Viszont most már több alkalmazkodásra van szükségünk azon az egy hétvégén, amikor egy hónapban egyszer hazalátogatunk. Leírom a konkrét dolgokat:
- Az én gyerekszobám nagyon kicsi. Egy ágy és egy szekrény. Asztal már nem fért be soha, mindig a nappaliban tanultam gyerekként. Tehát a babaholmik és a kiságy sem fér be oda. Ezért kértük a húgomat, hogy erre az egy hétvégére cseréljünk szobát. De amióta gyerekkel megyünk haza, ez minden alkalommal hiszti forrása. Értem én, hogy kamaszkor, de könyörgöm két év es felnőtt nő lesz! A ház fizikai adottságait ő is látja és mégis ennyit nem tud kibírni értem vagy legalább a szüleink kedvéért! Mindössze egyszer egy hónapban.
- Amikor mi ott vagyunk, barátnők nem látogathatják a húgomat. Ez anyám kérése volt, mert olyankor velünk akar lenni és egy vendég gyerek csak útban volna neki. (De a húgom mehet bárkihez!) Ehhez kèpest így is tett már anya engedményt kivételes esetekben. Átjöhetett az a barátnő, aki költözés előtt állt, hogy minél többet lehessenek még egymással. Nem vagyunk szívtelenek! De általános esetben igazán ki lehet bírni egy hétvégét barátnőzés nélkül, vagy el lehet menni hozzájuk is! De nem, ez is hiszti forrása.
- És akkor ott van a tanulás! Érdekes mód, csak ilyenkor akar tanulni, a másik három hétvégén meg hétköznapokon eszébe sem jut órákat görnyedni a könyvek felett. (Anyátol tudom) És persze ilyenkor mi őt halálosan zavarjuk és a mi hibánk lesz a rossz jegy mert jajj, nem tanulhat a saját szobájában és zavarja a fiam sírása!
Elegem van abból hogy minden hazalátogatás ezzel telik. Nem azért vezetünk ket és fél órát gyerekkel, szombaton reggel meg vasárnap este, hogy azt a kicsit több mint 24 órát az ő hisztijével töltsük. Egy éjszakát alszunk ott és ennyit nem bír ki! Próbáltam már szépen beszélni vele. Anya is próbált. Apa oda tette a szigort is. De semmi. Undok velünk, ahogy csak bír undok lenni. Mit lehetne csinálni egy 16 éves lánnyal, hogy kicsit toleránsabb legyen?
Én megfordítom akkor neked, kérdező, húgod szemszögéből: hisztériás nővérem beállít a pereputtyával minden áldott hónapban egyszer, akkor ki akarnak túrni a szobámból, nem jöhetnek ide a barátaim, a gyerek üvöltésétől nem lehet meglenni, és ha egy rossz szót merejk szólni, jön a mártírkodás a részéről, hogy miattam van békétlenség, pedig én csak nyugalmat akarok az otthonomban.
Annak a hisztinek OKA van. TE.
Ha eddig elfértetek ott a csávóddal, akkor most hogy hogy nem? A gyerek alhat a nappaliban. Azért gondolom van akkora a nappali, hogy egy 1 éves elférjen ott.
Értem én hogy kifogást mindig könnyebb találni, mint megoldást, de az biztos hogy én sem adnám oda senkinek a szobámat. Pláne nem a hisztiző, követelőző nővéremnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!