Normális, hogy féltékeny vagyok a bátyám barátnőjére (ne értsetek félre kérlek)?

Röviden a válasz: ilyen szinten NEM NORMÁLIS. Az, hogy picit rosszul érzed magad, még oké, mert új a helyzet. De amúgy egy mániás önző kis pitcha vagy. Most azért, mert neked nincsenek haverjaid és 24/7 a bátyád seggében akarsz lógni, neki ne lehessen egészséges romantikus párkapcsolata, mert Hisztikisasszonynak nem tetszik.

Keress másh barátokat, ha kell, neten.

Mikor a bátyám összejött az első barátnőjével én is így voltam (10 hónap van köztem és a bátyám közt mai napig közel àllunk egymàshoz) de nem szóltam bele mert az ő élete, ha akartam valamit tőle akkor kértem. Mikor összejöttem a pasimmal pár évre rá akkor ő volt a féltő óvó bátyus, konkrétan megfenyegette a párom, nagy balhét rendeztem belőle mikor a srác szakítani akart velem emiatt. Végül az apám tolta le hogy fogja fel hogy többé már nem ő a "tyúkanyó" aki vigyàz a kistestvérére. Nem szabad beavatkozni mások szerelmi ügyébe. Ezektől függetlenül mai napig ugyanolyan szoros kapcsolatban állunk, miközben mind a ketten házasok vagyunk és neki is meg nekem is van gyerekem.

Lényeg: fölösleges féltékenykedni, ugyanúgy a testvérkéje vagy aki odafordulhat hozzá ha valamit szeretne, persze tiszteletben tartani hogy a másik fél szerelmes.

Szerintem nem kamu a kérdés, egyre több lelkileg sérült ember van ebben az országban. Simán el tudom hinni, hogy van ilyen, és azzal, hogy alázgatjátok meg leszóljátok, semmivel nem lesz jobb.

A kérdésre válaszolva: nem normális. De nem hiszem, hogy változni fog, bárki bármit mond, gyűlölöd és kész. Éva lánya vagy, adva van ezer mocskos kis trükk ahhoz, hogy kiiktasd a csajt, ha ennyire nem bírod elviselni. Ha okos is vagy, úgy is meg tudod csinálni, hogy senki se gyanakodjon rád, hogy te kevered a kakit. De csak szólok, ha még ezt a csatát meg is nyered, úgyis jön majd újabb és újabb barátnő, aki(ket) szintén nem tudsz majd elviselni.

Sok jó választ is olvastam, de általában eléggé kioktatóak, lekezelőek.

Érthető a vonzalmad a bátyád iránt, hisz ő jelentette számodra a lelki, érzelmi biztonságot.

Ezzel együtt viszont egyszerre kerültél hozzá túl közel, függője lettél a kapcsolatotoknak. Mint amikor egy párnát már túl erősen szorítva ölelsz.

Ugyanakkor az emberi kapcsolataidon nem dolgoztál, inkább leépítetted őket, erős ellenségkép jelent meg barátnőkkel, barátokkal szemben egyaránt.

Nehéz feladat vár rád: át "kell" tenned a tesódra helyezetet szerepek egy részét a környezeted más tagjaira. Pl. kezdetben mással menj moziba, vagy akár egyedül!

Szép gyerekkorotok lehetett szuper emlékekkel, de az élet folyamatosan változik és mindenkinek alkalmazkodnia kell a változásokhoz, így nem várhatod el (te sem és más sem), hogy "minden olyan szép és gondtalan legyen, mint régen".

Ahhoz, hogy újra fain legyen a helyzeted, dolgoznod, tenned kell és persze nem lesz egyszerű.

Javaslom: nyiss az emberek, új kapcsolatok felé. Fiúkkal is lehet barátkozni, anélkül hogy járnotok kellene és lányokkal is lehet barátkozni, elfogadva, hogy olykor pletykálnak.

Ez az előremenet.

Ha te hátramenetbe kapcsolsz, és a barátnője helyett kizárólag magadnak követeled a bátyád figyelmét, azzal "megfojtod az életét". Fontos, hogy ne végletekben gondolkozz: kevesebb báttyá nem ugyanaz, mint a semmi. Neki is van egy önálló élete, neked is lehet, neked is legyen! Ne várj azonnali sikereket, de dolgozz rajta kitartóan és NYITOTTAN.

Így tehát jobban jársz, ha gyűlölködés helyett elfogadod a bátyád csaját. Nem kell szeretni és jópofizni vele, de egy közös mozizást igenis bírj ki vele, grimaszolás és hangulatrombolás nélkül, fogadd el őt, mint a bátyád által szeretett személyt.

Rossz hírem, hogy ha továbbra is kényszeresen ragaszkodsz a korábbi korszakotok visszaállításához, akkor feleslegesen és eredménytelenül fogsz sokat szenvedni, miközben a bátyádnak is rosszabb lesz.

Jó hírem, hogy ha hallgatsz az idők szavára, elfogadod az új helyzetet, új körülményeket és szép lassan, de biztosan elkezdel leválni a bátyád szerető törődéséről,

szép lassan, de biztosan elkezded önmagadban is megtalálni a biztonságot,

szép lassan, de biztosan (és nem nagy elvárásokkal) elkezdel nyitni az emberek felé,

akkor fáradozásaid eredményesek lesznek, nem szenvedsz hiába és új formában kapod meg mindazt (és később talán még többet), amit most hiányolsz.