Nagyon helytelen dolgot tettünk?
Régebben a szüleimnek voltak khm OLYAN CD-i. Én max 5, a nővérem 6 éves lehetett. Párszor nézegettük ezeket az "filmeket", és 1× megnyaltuk egymás micsodáját. Semelyikünk nem tudta hogy mit csinálunk (semmi több nem történt)....
Egyszerűen annyira szégyellem magam-e miatt, hogy elgondolkoztam hogy van-e értelme úgy élnem hogy folyamatosan emlékszek erre. A testvérem nagyon szeret engem, többet törődött velem mint anyám. Nem tudom hogy ezzel hogyan tudnék együtt élni. Az utóbbi pár napban nem tudok a szemébe nézni.(közös szobánk van) És elkap a sírógörcs mikor ezekre gondolok.
Részben félek hogy ez kifog hatni mindkettőnk további életére. Tudnék valahogy könnyíteni ezen?
16/l
Ez inkább kíváncsiság...én pont a napokban jöttem rá, hogy vannak emlékeim arról, hogy a régi gyerekszobámban maszturbálok a kispárnámmal...utánaszámoltam, alsós voltam mikor szobát cseréltünk tesómmal, szóval ennél régebbi ez az emlék. :D :D :D
Nemrég ismerősi körben történt meg az, hogy míg a szülők beszélgettek kiderült, hogy a szomszéd szobában a vígan játszadozó óvódás kisfiú és kislány megmutatta egymásnak a "titkaikat". (ez is úgy, hogy a nagyobbik kisfiú aki már elsős volt, szólt az anyukájának, hogy mit művelnek a kicsik mikor észrevette) Ártatlan dolog volt, de nyilván a szülőknek utána volt egy érdekes beszélgetése a gyerekekkel.
Nyilván más lenne ha pl. kamaszkorú rokonod "használta" volna ki a kíváncsiságod (úgy, hogy ő már tudja mi micsoda), de szerintem így ártatlan.
Ilyen szerintem minden gyereknél előfordul, ha nem szexfilm, hát más hatására.
Most így visszaemlékezve, nálunk is volt felvilágosult kislány, elég korán megtudta, hogy nem a gólya hozza a babát, és volt olyan, hogy megmutogatta a lányoknak, hogy onnan jön ki a baba és így néz ki, szóval egymásét taperoltuk, hogy kinek milyen. :D
De húgommal is volt ilyen szitunk, hasonló korban, mint nálatok (én max lehettem 7, de szerintem sokat mondok), akkoriban még divat volt az együtt fürdés gyerekeknél, aztán simogattuk egymást. Ő elmondta a szülőknek, hogy milyen jókat csináltunk... ez az eset azért maradt csak meg bennem, mert én voltam a rosszlány utána, aki megrontja a kicsit, persze akkor még nem tudtam, hogy mi rosszat csináltunk, csak a bünti maradt meg, hogy folyton ellenőrizgettek, nem játszhattunk kettesben sokáig, stb. Szóval ott a szüleink tolták el, felvilágosítás helyett baromi nagy tabut tolva el.
Lényeg a lényeg, nem csináltatok semmi rosszat, ez minden gyereknél jellemző, mindenkinél egy kicsit másképp. Ez is a fejlődés része, a legtöbben el is felejtik a dolgot később.
Ha jóban vagy a nővéreddel, akkor egyik este lefekvés előtt vedd elő a témát, mondd el, hogy most újra eszedbe jutott, és mennyire zavarban vagy miatta. Ha átbeszélitek, utána könnyebb lesz elfelejteni. :)
Nézz a tükörbe, és mondd magadnak, hogy szertem saját magam olyannak, amilyen vagyok, az összes hibámmal együtt. Engedd el, és bocsásd meg magadnak, és ne ostorozd magad, hogy de jó lett volna, ha ez nem történik meg. A szégyent padig felejtsd el, ez a leglehúzóbb érzés, ami csak létezik. Fogadd el, hogy ez megtörtént, de nem kell, hogy a kapcsolatotokra rányomja a bélyeget. Ha igazán bátornak érzed magad, és erősnek, beszéld át a testvéreddel, hogy ő mire emlékszik, könnyebb lesz utána és majd nevettek egyet az egészen. Azt fogod érezni, hogy, ezen kellett annyit izgulnom.
23/L
Igazuk van az előttem szólóknak: ne rágd magad ezen. Mindenki csinál olyan kellemetlen dolgokat gyerekként, tiniként, amelyeket legszívesebben elfelejtene felnőttként. De sajnos nem lehet.
Vigasztaljon, hogy ilyen sztorijai mindenkinek vannak, nem vagy selejtes. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!