Ilyen esetben érdekelne a "féltestvéred"?

Nekem biztos van pár féltesóm, csak itt én meg a tesóm vagyunk az előző házasságból.

A, nem érdekel. Nem vagyok annyira kiéhezve, hogy totál idegeneket családnak tartsak, csak mert vérvérvér.

Apám nem magyar származású, kint élt, és ott volt egy előző házassága édesanyám előtt, ott született 2 fia, akikről csak 13 évesen tudtam, apám születésem után nem sokkal lelépett, 16-17 évesen felvettem a kapcsolatot az egyik féltestvéremmel, és mivel nem beszélek az adott nyelven, (mert ugye apám lelépett és nem tanultam meg), így angolul kommunikáltam vele, és kiderült, hogy van egy öccse is, annak ellenére, hogy azt hittem, hogy csak egy bátyám van. Itt lett hirtelen két bátyám, a kisebbik nem írt rám, nem szokott, a nagyobbikkal viszont néha váltok pár szót.

Engem évekig zavart, hogy nem ismerem őket, és nem tudnak rólam, most már egy kicsit nyugodtabb vagyok.

Mondjuk nem tudom milyen érzés lehet 32 és 22 évesen megtudni, hogy van egy huga az embernek.

Nekem kettő is van, mindig is sajnáltam, hogy nem ismertem őket - az egyikkel felnőtt korunkban találkoztunk, a másikkal még nem, az anyjuk rosszul nevelte mindkettőt (elkényeztetett, beképzelt gyerekek, akik egyedül egy szalmaszálat sem tudnak keresztbe rakni).

Így ma már... ez a hajó sajnos elúszott.