Ilyen esetben érdekelne a "féltestvéred"?

Visszafogottan ;rdekelne. Ha megkeresne, szívesen elcsevegnék vele s meglátjuk, de lépéseket azért nem tennék. A Facebook talán még beleférne, ha eszembe jutna és fent lenne, ráadásul a saját nevén s azt tudnám... De nagyon röviden írnék neki, mert esélyesnek tartanám, hogy nem érdeklem.

Vannak féltesóim, tudom, mennyire nem tud számítani semmit ez (róluk tudtam s az egyikkel találkoztam is párszor, majd megszakadt a kapcsolat).

Határozottan C

+E:megkérdezném apámtól, hogy tudott úgy élni évekig, hogy azt se tudta a gyereke él vagy hal....

A korkülönbségtől is függ.

Ha gyerek lennék és ő felnőtt, nem vagy mérsékelten érdekelne. Ha felnőtt lennék, érdekelne legalább egy találkozás erejég, hogy lássak egy embert, hogy néz ki, mennyire hasonlít rám, aki a testvérem.

És főleg azért is, mert apámról is sokat mond ez a dolog!

Be kellett volna mutasson neki, nem foszthatott meg a testvéremtől önkényesen. Például.

Nekem 2 féltestvérem is van. Anyu részéről egy bátyám akivel nagyon jó a kapcsolatom és Apu részéről van egy nővérem akit még soha nem láttam. Kiskorom óta tudom, hogy a szüleimnek ez a második házassága és rajtam kívül is van gyerekük, de apu soha nem látogatta vagy hozta el bemutatni nekem.

B-t választanám, és ezt meg is tettem többször is, most már tudom hogy néz ki és jelenleg hol él, de ennyi. 12 évvel idősebb nálam, ha valaha kíváncsi lett volna rám akkor megkeres.

C - erdekelne es felvennem vele a kapcsolatot.

En nagyon bele tudom kepzelni magam a masik helyebe, te is tedd ezt. Mi lenne ha apad teged hagyott volna el, rolad nem szamol be masoknak (mintha valami titkolnivalo szegyen lennel) es teged sar le...(azaz ugy csinal mintha soha meg se szulettel volna). Nalunk hasonlo szitu volt a csaladban csak anyuka szivodott fol nyomtalanul. Az ugymond "elfelejtett" gyermek nagyon serult lett. Felnottkent se akart vele az anyja szoba allni es vegul a feltesojaval tudta folvenni a kapcsolatot. O orult neki es neha talalkoztak, de aztan o is eltunt (nem reagal a megkeresesekre).

Sajnalom nagyon az ilyen helyzeteket.

Az "elhagyott" gyereknek ez igenis nagy trauma es sose lehet tudni mi tortenik, ha ket egymasnak vadidegen, bar genetiailag feltestverek talalkoznak, megismerkednek. Lehet nagy orom es boldogsag, es nyeruk egy "testvert", de az is lehet, hogy benne elojon a serelem, feltekenyseg, az edesapja iranti vád, amit akaratlanul is rad zudithat es/vagy onertekelesi zavarok, hasonlitgatas stb.

Mindezek ellenere, ha neked fontos, hogy jee van egy feltesom es jaj milyen jo lett volna, ha hamarabb ismered (tedd fel magadnak a kerdest jo lett volna, ha gyerekkorodban egy unokatesoddal lehet evente nehanyszor haverkodni?) es talan mst se keso. Fb-n rairhatsz kerhetsz tole e-mail cimet, hogy szeretnel neki irni (ilyet ne messengeren csinalj) es irj egy rovid kedves, visszafogott levelet, hogy eldonthesse o, mit kezd az uj szituacioval.

Mert kepzeld el neked irna egy vadidegen, hogy je kiderult ugyanaz az apank. Es te esezleg errol semmit nem tudtal rola, sot lehet anyukad vegig ugy nevelt apad elment aztan meghalt. Hiszen nem tudjatod az o edesanyja mit mondott vagy mt tud.

Szoval ovatosan, de tehetsz egy probat.