Ha van féltestvéred, ő ugyanolyan "értékű" mintha édestestvéred lenne?

Figyi sztem a féltestvéred aztán semmiről nem tehet! Nálunk ugyanez a helyzet van a gyerekemnek van egy harminconéves féltestvére a párom részéről.

Ők már rég kimentek Németországba és most nyáron meghívták az én tizenéves gyerekemet egy kis ismerkedésre :) Tök jól esett neki is és nekem is. Persze izgultam is hogy fog elsülni a dolog de minden ok volt! Szóval sztem ha a "tesóddal" tartod a kapcsolatot semmi rossz nincs abban!

Nekem a bátyàm a féltestvérem csak és a viszonyunk mondhatni semmilyen, de azt hiszem a nevelésünk miatt. Anyám tiltott egy csomó dolgot, mert ő fiú én meg lány... így távoliak lettünk. az én fiam és lányom viszont össze vannak nőve, bár együtt nevelkednek ugye...

A lényeg, hogy minden a szülők hozzáállásától függ.

Ha testvéreket elszakítanak egymástól, aztán hosszabb idő után találkoznak, akkor is testvérek!

Apáddal nem beszélsz, génjeit mégis ugyanúgy hordozod, mintha szép és jó lenne a viszony.

Féltestváred ugyanazt az apai géneket hordozza, mint te. Miért is ne lenne ugyanolyan értékű?

Hallottál már olyan baráti kapcsolatról, hogy "olyan, mintha testvérem lenne!"?

Nos, ebben az esetben nem 'olyan', hanem az is!

.

A magam részéről haragszom a 'féltestvér' szóra.

A másik fele nem testvéred, ha már apátok közös?

.

"nem tudom jó e az nekem/nekünk ha fogadom a közeledèsèt."

Mi rossz lehet benne részedről? Az ő meglátása szerint biztosan jó, hiszen ellenkező esetben mifenéért keresné a kapcsolatot?

Ahogyan sok esetben "édestestvérek" is eltávolodnak egymástól, "féltestvérek" között is kialakulhat jó kapcsolat.

Erre az idő fog választ adni.

Nekem 17 évesen mondták meg, hogy van apám(nem nagyon beszélünk és nem szívesen vagyok a társaságában, ha lehet kerülöm) részéről egy féltesóm. Most 27 leszek, nem tartjuk a kapcsolatot, nem tartom testvéremnek, inkább távoli rokonnak(akikkel szintén nem nagyon beszélünk)

Van 6 másik tesója a féltesómnak, akikkel együtt nő fel, legalább a fele féltestvér. Az anyja nem normális.. apa sem nagyon tartja velük a kapcsolatot.

Nem érzem, hogy testvérek lennénk, a génekből pont a rosszabb adagot kapta, amitől én is szívesen megválnék..

Ha anya oldaláról lenne féltesóm, az úgy ahogy oké, bár úgy sem teljesértékű, csak ha gyerekkorunk óta van kapcsolatunk, de apa feléről nem érzem testvéremnek a fiút.

Ha most kiderülne, hogy van egy eltitkolt édestestvérem is, nem igazán mozgatna meg a dolog, nem érezném testvéremnek, csak egy távoli rokonnak.

Oké, hogy a gyerek nem tehet róla, de nem is éri semmi rossz azért, mert nem ölelgeti egy számára idegen. Nem bántom, remek élete van, már amennyira az anyjával lehet. Nem tudom miért kell úgy beállítani, mintha áldozat lenne a féltesó, mikor semmi rossz nem történik vele, csak egyel kevesebb emberrel ül egy asztalnál és eggyel kevesebb jókívánságot kap a szülinapján.

Ennél közelebb két idegen felnőtt nem kerülhet egymáshoz, a nagyon max annyi lehet, hogy pár levélben beszámolsz a dolgaidról havonta, meg 2x találkoztok egy évben.

Egy rakás rokonom van, akiket a hátam közepére sem kívánok, szerintem ez vérségi dolog nem tényező.

Másik oldalról a gyerekem apjának valószínűleg lesz másik gyereke a következő 10 évben másik nőtől. Nem várnám el, hogy akkor ők most haverkodjanak, mert egy az apjuk. Ha kíváncsiak lennének egymásra kölcsönösen, bemutatnám őket, aztán majd lesz, ami lesz. Ha az én gyerekem akarna menni, de a féltesója nem akarná, akkor megmondanám neki a fentebb leírtakat és a féltesó szóból a felet hangsúlyoznám. Ha fordítva lenne, a féltesó szóból a tesót hangsúlyoznám.

Döntsd el, hogy egyáltalán érdekel e, vagy jól megvagy e nélküle. Ha érdekel, találkozzatok és majd meglátjátok. Ha nem, simán mondd meg, hogy nem érzed a testvéri részét a dolognak, mivel nem együtt nőttetek fel.