Mit tennél ha a testvéred öngyilkos akart volna lenni és ezt elmesélné?

"Antidepresszánssal kezelték és a kezelés elején akart öngyilkos lenni." - ez majd hogy nem természetes, benne van az összes antidepresszáns leírásában. Úgyhogy ha ez múlt idő, nem tennék a világon semmit, mert nincs teendő.

Pl:

"Öngyilkossági gondolatok és a depresszió, vagy a szorongással járó betegség súlyosbodása

Ha Ön depresszióval és/vagy szorongással járó betegségben szenved, előfordulhatnak önkárosító vagy öngyilkos gondolatai. Ezek gyakoribbak lehetnek az antidepresszáns kezelés kezdeti szakaszában, mert ezeknél a gyógyszereknél a hatás kialakulásához időre van szükség. Ez általában két hét, de olykor hosszabb időbe is telhet."

[link]

...de ez általános jellemzője minden ma ismert antidepresszánsnak, tudniillik előbb javítják az indítékot, és később a hangulatot.

Ha meg abban a kritikus 2-3 hétben lenne valaki, amíg az indíték már megvan, a hangulat meg még rossz, akkor elmagyaráznám neki (ha már az orvosa elfelejtette) hogy miért természetes, amit éppen érez, és hogy ezt a 2-3 hetet ki kellene bírnia. Végső esetben meg visszaküldeném a dokijához, aki tud nyugtatót adni erre az átmeneti időre.

Az egyén életének védelmének joga erősebb az egyén jogainál.

Ellenben ha szól valakinek, az segélykérés. És ez jó dolog. Segítség, figyelem szüksége van. Meg leeht hallgatni, aktívan figyelve hallgatni. Megmutatni, hogy érted, amit mond. Azt is el lehet mondani, hogy mennyire hálás vagy, hogy van neked egy féltestvéred.

Ha jobb a hangulata, azt is megmondhatod, hogy te nagyon szívesen segítesz neki, de ehhez nem biztos, hogy egyedül elég vagy.

Ezt akkor jó mondani, ha már kicsit jobban van.

pl: Nem elárulni akarod másnak, hogy miket gondol, hanem neki akarsz segíteni, és ezért majd érdeklődni fogsz, hogy milyen lehetőségek vannak, és szeretnéd megbeszélni vele ezeket, hogy mik tudnak segíteni.

Ha tesód gyógyszert szedett, akkor van orvosa. Az orvossal beszélhetsz, hogy ilyenkor mit jó csinálni.

ma 00:46-os: miért nem ovlasod el figyelmesen a kérdést!

A kérdezö testvérének NINCSNEK ilyen gondolatai, hanem csak VOLTAK, azaz semmiféle segélykérésröl vagy hasonlóról NINCS szó, azaz nem kell senkinek semmit elmondani.

Kérdezö: a testvéred bizalmasan elmondott valamit a múltjából, ezt vedd megtiszteltetésnek. De elmondani ne akard senkinek, mert egyrészt semmi értelme - egy múltbeli eseményt nem tudsz megváltoztatni, most meg tennivaló nincs -, másrészt viszont elveszted a bizalmát, soha többé nem lesz öszinte hozzád a magánügyeiben.

Ha meg akar halni akkor úgyis megoldja, tök mindegy kinek mesélsz róla. Nem tudjátok bezárni egy szobába és minden percben mellette lenni.

Nekem ezt könnyen megoldotta a legjobb barátom: este még beszélgettünk, semmi rendellenes, semmi furcsa, másnap reggel öngyilkos lett.

Van aki beszél róla de soha nem teszi meg, csak figyelmet akar, és van aki soha meg sem említi, és egyszer csak felhívnak, hogy...

Ha elmondod, onnantól kezdve lekönyvelik hülyének és simán elérik nála, hogy TÉNYLEg megölje magát.

Semmi, épp csak folyamatosan azon fognak lovagolni, elenőrozgetni fogják, stb.

Én is majdnem megöltem magam, míg otthon éltem, mert másodperc nyugalmam nem volt, és kényszeresen a nyakamban lihegett mindenki, még arról is be kellett számolnom, hogy mikor szarok.

El is jöttem 1000km-re és soha ilyen kiegyensúlyozott, boldog nem voltam.