Hogyan viszonyulnátok ezek után a testvéretekhez?
Van egy nálam majdnem 10 évvel idősebb bátyám. Mindig is azt éreztem, hogy őt jobban szeretik itthon mivel ő volt a "zseni" gyerek, illetve ma sikeres a munkájában. Egész kiskorom óta kisebbségi érzésem van vele szemben, ill. érzem is hogy lenéz engem.
16-20 éves korom között mély depressziós voltam, de itthon anyám csak azt hitte hogy viccből alszok át 4 évet, viccből vannak dühkitöréseim, és viccből nem merek emberek közé menni. A lényeg, hogy elmondtak mindenféle lusta dögnek, és jópárszor tesómtól megkaptam azt hogy már rég be kellett volna verni a pofámat, akkor nem döglenék az ágyban egész nap....
Egy másik számomra nagyoon fájó eset: 19 évesen újra érettségiztem volna, de lemondtam, mert nem ment a tanulás a depresszió miatt, mivel nem kaptam orvosi segítséget, nem változott az állapotom, így nem érettségiztem újra 1 tárgyból. (az alap érettségim meg lett, csak javítani szerettem volna). Erre tesóm a pofámba röhögött és azt mondta röhögve és lenézve hogy mindig is egy lúzer voltam, és az is maradok örökre.
Most 23 éves vagyok, a barátom nagy nehezen elrángatott pszichológushoz, valamennyire javult a helyzetem. De úgy gondolom hogy ezek olyan dolgok ami miatt teljesen eltávolodtam az amúgy sem túl közel álló testvéremtől. Egyszerűen nem érdekel ez az ember, aki egy gyereknek volt pofája ilyet mondani. Mivel 19 évesen még gyerek voltam.
Szerintetek? Én fújom fel a dolgot?
Komolyan van itt 2 primitív ember aki egyfolytában ide írogat?????
Mellesleg először pszichiáternél jártam, és ő írt fel gyógyszert. Imádom az ilyen kötekedőket, akik jó dolgukban nem tudnak mást csinálni, mint másba bele kötni.
Amúgy ha ennyire irritál a kérdés, mi a francért írsz ide??????????? Rohadtul nem vagyok rád kíváncsi, meg a primitív válaszaidra. Ugyanis a kérdésemre normálisan, ismétlem, NORMÁLISAN még nem érkezett válasz. Ahol nem személyeskedésbe csap át a dolog, hanem normális érvelésbe.
válasza:Ne haragudj, kérdező, de most őszinte leszek.
Azt írod:
" Hogyan viszonyulnátok ezek után a testvéretekhez?..."
Majd később ezt írod:
"Egyszerűen nem érdekel ez az ember, aki egy gyereknek volt pofája ilyet mondani. "
1.- miért kérdezed a véleményünket,hogy hogy viszonyulnánk hozzá, ha úgysem érdekel? (szerintem csak azt szeretnéd, ha igazat adnánk Neked.)
2.- 19 évesen mondta ezt Neked, most 23 éves vagy és még mindig ezt a sérelmet "dédelgeted". Normális helyen egyszerűen leülnek egymással és megbeszélik: Te, miért beszélsz így velem, stb. De az a minimum, hogy ha valami bánt, akkor megmondod a másiknak és nem itt írod le 4 év múlva.
3. Oké, 16 és 20 éves korod között depressziós voltál (gondolom, ezalatt szüleid tartottak el), de mit csináltál 20 és 23 éves korod között? Otthon élsz még mindig? (ami talán nem lenne baj, ha mellette dolgozol és hazaadsz belőle) Vagy a barátoddal:? Dolgozol? Vagy mások tartanak el?
4. végezetül ne csodálkozz, hogy ilyen válaszokat kapsz, ugyanis az egész írásodban önsajnálat van. Fejezd be az önsajnálatot és cselekedj, tegyél magadért!
Nekem is volt olyan korszakom, amikor arra vártam, hogy a sült galamb a számba repül, de kiderült, hogy csak nem jön... :D CSAK TE TUDSZ TENNI SAJÁT MAGADÉRT!
Ha nem jó otthon, akkor törekedj arra, hogy elkerülj otthonról, keress munkát messzeb, stb.
válasza:A batyad egy meretes f***.Egy testver sem viselkedhet igy...az ilyen nem igazi testver...szerintem ne beszelj vele tobbet.Anyukadra nem mondok semmit...de ha komolyan nem tunt/tunik fel neki, hogy tenyleg komoly bajod van az elegge szomoru es elgondolkodtato...
Olyan emberekkel vedd magad korul akik hozzaadnak a boldogsagodhoz, az eletedhez...nem pedig elvesznek belole.
Nem tudom van-e itt olyan aki volt mar depresszios es magatol rendbe jott egyik naprol a masikra. Ha megis...akkor grat neki...de van akinek ez nem ilyen konnyen megy...es valakinek egyaltalan nem megy!
Aki soha nem volt depresszios nem tudhatja milyen erzes...mit el at olyankor az ember..
Konnyu ramondani csak ugy valakire, hogy hisztis es eletkeptelen...lezarni az egeszet ennyivel...biztos azert irta ki a kerdest, hogy szarjuk le...valoszinu..
Utalom amikor olyan emberek okoskodnak olyan temaban amirol f***t se tudnak.
Meg mielott valaki bele kotne abba amit leirtam en tapasztalatbol irok mindent, nem a levegobol.
Nem hiszti, hogy 19 evesen gyereknek tartottad magad..nem fujtad fel.Csak nem foglalkoztak veled eleget a szuleid, a batyadat jobban szerettek...kialakulhatott benned emiatt egyfajta komplexus.
Nem te vagy az elso es nem is az utolso gyerek akivel ez megtortent.Van ilyen.
Ne vegyel magadra mindent amit masok mondanak. Azokra az emberekre hallgass akik nem csak neked fontosak, de te is fontos vagy nekik!
Remelem tovabb tudsz lepni idovel es hamar rendbe jossz!:)
válasza:Tudod, itt az a menő, hogy 10 évesen menj el dolgozni, mellette tanulj, 11 évesen költözz el, ne várj segítséget senkitől, mert itt mindenki (tisztelet a kivételnek), 5 éves kora óta bányában dolgozik, de mellette az orvosin tanul és szakosodik agysebészetre. :)))
De most komolyan: nem normális, ahogy a testvéred veled viselkedett, mert elvileg az lenne a normális, hogy a rokonok segítenek egymásnak, nem a másikba rúgnak és gátolják.
Ha úgy érzed, egy próbát megér, akkor mondd el neki, hogyan érzel, és ha ő ez után sem változik, akkor felesleges olyan emberrel tartani a kapcsolatot, aki lehúz lelkileg.
válasza:#23
18-as vagyok és nekem semmiféle frusztrációm nincs, sőt!
Én is voltam depressziós és pont arra a korszakomra írtam, hogy vártam a sült galambot.
DE! Az írásommal (18-as hozzászólás) éppen arra próbáltam rávilágítani, hogy:
1- tele van önsajnálattal a kérdező. Tudjátok egy dolgot megtanultam a pszichiátrián: ha mindenki más hibás, csak Te nem, akkor VELED van a baj.
2.- csak saját maga tud tenni magáért.
Azt írja a kérdező, hogy fájó pont, hogy nem tudott 19 évesen egy 1 jobb jegyért érettségizni... És azóta? Mit tett érte? Mit csinált azóta? Mert ez nem derült ki...
Végezetül nem tudom, miért mondja valaki, hogy nem a kérdésre válaszolunk, hiszen a kérdés az volt:
"Szerintetek? Én fújom fel a dolgot?"
Igen, Ő fújja fel - mint írtam, normális családban nem "dédelgetnek" 4 évig egy sérelmet, hanem odamegyek a SAJÁT TESÓMHOZ (még akkor is, ha nem jó a viszony) és megbeszélem vele a dolgot.
És 19 évesen valóban nem gyerek az ember, hanem fiatal felnőtt - tekintettel arra, hogy 18 évesen eléri a felnőtt kort.
Nagyon szépen köszönöm a normális válaszokat!!! :)
Azzal sem lett volna semmi bajom ha valaki a más véleményen van mint én, ha normálisan érvelve tudja leírni a gondolatait, nem ilyen undorítóan személyeskedve.
Szerintem rohadt sokan unatkoznak itt, és itt élik ki a frusztrációjukat. Nagyon sajnálatos hogy ilyen primitív lények vannak közöttünk.
De a normális válaszokért hálás vagyok <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!