Szülők! Ti hogyan viszonyulnátok ahhoz, hogy ha gyermeketekről megtudnátok, hogy transzszexuális, lélekben ellenkező nemű?

Nem lepődnék meg, mivel ennek már egészen kicsi gyerekként vannak jelei, és ha ezt neki kell elmondania, akkor megbuktam mint szülő, és nincs jogom bármilyen módon is megkérdőjelezni.

Mit tennék? Próbálnék neki minden módon segíteni, már kisgyerekként, önmaga elfogadására tanítani, és pszichológushoz járatni, hogy megtanulja kezelni a majdani negatív kritikákat amiket kapni fog a begyepesedett társadalomtól. És persze biztosítanám hogy szeretem, ugyan úgy a gyerekem lesz, akármilyen neműként is szeretne továbbélni.

3# teljesen igaz....

Ertem én hogy divat, de én ebben nem veszek részt....

Felnöttként mehet amerre lát, gyermekként meg doki.

Én kiakadnék, hogy hisz olyan dolgokban, hogy lélek.

Nem is tudom mit gondol, van egy gázhalmaz, ami egy felnőtt ember személyiségével és tudatával beleszivárog egy kisbaba testébe? Ugyanmár.

Valami lejátszódik a szervezetében, amiről semmit nem tudunk. Genetikai vagy egyéb betegség, esetleg gyermekkori traumatikus élmény.

Mivel nem lehet kezelni a helyzetet napjainkban, egy pszichiáteri látogatássorozat után bátorítanám, hogy úgy élje az életét, ahogy neki örömöt jelent, akár átműtve ellenkező neműként.

De azzal számolni kell, hogy maholnap rájönnek, hogy az xy hormon/gén miatt érzi magát másnak és így meg így lehet helyrehozni, vagy egyszercsak beugrik neki valami korai trauma, akkor már nincs visszaút.. hiába lenne belőle gyógyulás.