Hogy viszonyulnátok ezek után a testvéretekhez?

Ez a probléma nálunk már kb. 3 éve tart.

Nővérem 18 évesen elkerült itthonról, mert terhes lett az akkori barátjától. Olyan 5 évet lakhattak együtt. Amióta szétmentek a nővéremnek volt már vagy 10 pasija(hozzáteszem ehhez semmi közöm, csak megemlítem, mert így kerek a sztori)

3 éve összeszedett egy drogos, alkoholista pasast. Azóta össze-vissza hazudozik a családnak. Amit persze Édesanyám simán elnéz.

Most költözködik a jelenlegi pasijához egy másik városba. Mi takarítjuk ki utána a lakást, mert ő nyaralgat minden hétvégén. Ma voltak itt, amikor ketten voltak az udvaron a barátjával, akkor elkezdte szidni apukámat, hogy elege van belőle, mert semmit nem segít.(nem sorolnám fel, hogy milyen szinten támogatták a szüleim anyagilag a nővéremet) Ezt azért mondta, mert neki kell összepakolni a SAJÁT és a gyereke ruháit. Olyan hangsúlyt engedett meg magának...

Egy hete anyukámban is teljesen megrendült a bizalmam. A testvérem nem fizette ki a számlákat, persze ő azt állította, hogy ki van fizetve. (ami teljességgel lehetetlen, mert felszólítást is kaptunk) Anya felajánlotta, hogy bemegy a szolgáltatóhoz és megkérdezi, hogy mi a helyzet, úgy jött haza, hogy ki van fizetve a számla, a nővérem kifizette. Aznap megtaláltuk a csekket..., anya fizette be a számlát a nővérem helyett...Nem értem, hogy neki is miért kellett ezt hazudnia??

Most készülök ki külföldre "nyelvet tanulni" címszó alatt, mert ez én már nem bírom...Apukámat nagyon sajnálom itt hagyni.

Szerintetek csak én reagálom túl a dolgokat? Persze nehéz ezt így megállapítani, amikor csak egy oldalról ismeritek a sztorit és azt sem teljesen.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy nektek mi a véleményetek.

Bocsi, hogy hosszú lett. (Remélem azért valaki elolvassa:))