Ti hogy viszonyulnátok a párotokhoz, ha így viselkedne veletek?

Én bizony mennék. Ez sosem fog változni, neked sosem lehet majd igazad.

Példát tudsz írni, hogy min veszekszetek?

Meg kell vele beszélned, hogy egy kapcsolat az egyelőségről szól. Ha te nem mondhatod el a véleményed, és csak Ő hangoztatja a maga igazát, nem érzed jól magad. Nem ismerlek, beleszólni sincs jogom, de 3 év arra is kevés,hogy az ember kiismerje normálisan a másikat (nem minden esetben).arra meg még kevesebb, hogy 2 gyerek is legyen már szerintem.

Üljetek le, és beszéljétek meg. Ha nem tudtok közösnevezőre jutni, akkor pedig válljatok el, ennek így nincs értelme.

3 éve is ilyen volt. Senki nem tökéletes, de ha annyira zavar ez a tulajdonsága akkor nem kellett volna vele családban gondolkodni.

Üljetek le és beszéljétek meg, ha ez nem megy akkor vagy megszoksz vagy megszöksz.

Nem tudom milyen választ vársz, tudod az emberek nehezen változnak így lehet próbálkozni,de nem biztos, hogy van értelme. Vagy egyszer tényleg ott hagyod 1 napra a kicsikkel mikor ilyet mond, akkor talán elgondolkodik. Már ha rá lehet bízni a kicsiket egyáltalán.

èn pakolnám a gyerekeket és mennék is már is.

Nekem a párom soha nem mondana ilyet mert tudja ha egyszer mondana ilyet (csak mert kiszalad a száján), már pakolnák is és mennék a gyerekkel. Ja 500km-re lakik az elsö rokon, de az sem zavarna.

Èn nem szeretem ha fenyegetnek. lehet veszekedni, de fenyegetni engem senki ne fenyegessen.

de gondolom téged lehet ezért is teheti.

mi is szoktunk veszekedni, bálunk is van többször erös nézet eltérés, de valahogy mindig megoldjuk, sokszor úgy érzem én jövök ki rosszul, de soha nem fenyegetne meg.

Itt már nem lehet annyit mondani, hogy akkor menjél vaze. Itt már gyerekekről is van szó, akiknek jó lenne nem csonka családban felnőni, ahol anya és apa nyírják egymást.

Itt egy hosszabb folyamatra van szükség. Az első az, hogy leülteted, és elmondod neki a problémádat. Lehet, hogy meghallgat, lehet hogy nem. Az is lehet, hogy változtat. Ha nem, akkor érdemes elmenni családterápiára, már ha hajlandó. Ha nem, vagy nem segít érdemben és tartósan, akkor pedig már fel kell készülni arra, hogy a dolog nem fog megoldódni. Át kell gondolni, mit fogsz tenni a szakítás után, milyen ügyeket kell elintézned, ki költözik el és hova, hogyan váltok szét. Utána még érdemes ultimátumot adni, hátha észhez tér, de nem nagyon szoktak. Ha pedig már pakolsz, és mindent megígér az illető, annak már nem érdemes hinni, azt csak azért mondja, mert későn kapott észbe, hogy tényleg szétmentek, és ez végleges.

Sok sikert!