Ti hogyan viszonyulnátok ezek után az apátokhoz?
Apukám az utóbbi 1 évben elkezdett sokat inni (alkoholt természetesen), elvesztette az állását is és a jogosítványát is emiatt. Ha részeg, teljesen úgy viselkedik, mint valami 10 éves, akinek el kell magyarázni mindent 5-ször, és mindig letagadja, ha iszik. Mikor józan, akkor pedig ideges és nem lehet vele normálisan beszélgetni, mert abból vitát csinál.
Pár napja szokásosan összevesztünk egy apróságon, erre elment piát venni és részegen jött haza (bár most nem volt annyira durva, mint lenni szokott). Anyukámat is és engem is elhordott mindennek, összetört dolgokat és már azt hittem, valamelyikünket meg is üti. Persze a két öcsémmel nincsen baja valamilyen okból, velük nem is veszekedik annyit, mint velem vagy anyuval. Anyukám már sokszor el akart válni, de mindig adott neki egy új esélyt, hátha majd megváltozik és nem iszik annyit, de most nála is betelt a pohár.
Viszont tegnap elkezdett kedvesen beszélni hozzám, mintha ki akarna békülni (veszekedések után mindig ezt csinálja, mintha minden el lenne felejtve), én viszont nem szólok hozzá, vagy csak bunkón. Ő persze ezen is fel van háborodva, én pedig már nem akarok több vitát. Szerintetek hogyan kéne vele viselkednem? Megbocsátani neki újra, vagy hagyni az egészet és nem szólni hozzá?
válasza: válasza:Van most állása, bár oda is csak néha-néha jár be, és onnan szerzi a pénzt piára. Amíg nem volt, addig simán lenyúlta anyum pénzét. A vicces az, hogy állandóan mindenen spórolni akar, mert mivel sokáig nem volt állása, eléggé rossz lett az anyagi helyzetünk, de persze a pia ebbe nem számít bele szerinte. Az a gond, hogy hiába ülne le vele valaki megbeszélni, abból is vitát csinálna, pláne, hogy le is tagadja, hogy annyit iszik.
Amúgy 17/L vagyok.
válasza:Akkor is el kell neki mondani, hogy mi a helyzet. Az alkoholisták nem szokták bevallani, hogy sokat isznak, sőt, tagadják is. Az nem normális, hogy hétköznap részegen megy haza, ezt senki ne mondja. Főleg, ha emiatt veszítette el az előző munkahelyét és a jogsiját. Ha ittasan vezetett, még meg is verném.
Ti annyit tehettek, hogy ultimátumot adtok neki: vagy ti, a családja, vagy az alkohol. Úgy teszi magát tönkre, ahogy akarja, de akkor titeket hagyjon ki belőle, ne is lássátok.
Ugyanakkor mint családja, tartoztok neki annyival, hogy kitartotok mellette a rosszban is, amíg lehet. A megoldást nektek kell megtalálnotok sajnos, messziről nehéz segíteni. Tenni kell érte. És nem holnap, hanem még ma.
válasza:2 éve váltam el az alkoholista férjemtől 5 éves kisgyerekkel, 4 év huzavona, megbocsájtások és szenvedések sora után. Ugyanez volt a forgatókönyv: bocsánatkérés, szabadkozás, ígéretek, hogy megváltizik, hogy többet nem fordul elő, kedveskedések, odafigyelés, ideig óráig nem ivás...ezek pont arra jók, hogy reményt keltsenek, újra felcsillan az esély, hogy tényleg megváltozik, lehet normális családunk...az ember megbocsájt.
DE NEM!!!!
SOHA NEM VÁLTOZIK MEG!!!
A forgatókönyv mindig ugyanaz marad. 2 éve sokalltam be. Elköltzöüztünk a gyerekkel. Akkor is jött persze minden, hogy elveszített minket, innen nincs tovább, most majd bebiztonyítja, és visszaszerez minket. Mondanom sem kell, hogy azóta sem változott, sőt, odáig fajult, hogy már nem engedem, hogy nála aludjon a gyerek, csak nappal találkozhatnak.
Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de sajnos nagyon sok helyen tapasztaltam ugyanezt. Ha nem kap HOSSZÚ TÁVON orvosi segítséget, akkor így marad... :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!