Szülők! Ti hogyan viszonyultok /viszonyulnátok ahhoz, hogy a gyermeketek eltérő politikai és világnézettel rendelkezik mint ti?

A gyermek nagykorú is lehet. Pl hagyatéki ügyekben a gyermek örökös, mindegy, hogy hány éves, ha az elhunytnak gyermeke.

Én tiszteletben tartom a véleménykülönbséget, még akkor is, ha a gyerekemről van szó.

Amíg a gyerek kiskorú, ne politizáljon. Sokat úgy sem ért belőle, és ne ilyen hülyeségre tékozolja el a gyerekkorát.

Ha már felnőtt, akkor elfogadom, és tiszteletben tartom ha más a politikai elképzelése mint nekem. Mondjuk nálunk nincs vita, mert olyan mértékben nem mászunk bele a politikába, hogy "öljük" egymást. Mindenki meghallgatja a másik érvelését, de ennyi. A politika nem éri meg, hogy összevesszünk egymással.

Egyébként vannak felnőtt gyerekeim, és soha nem kényszerítettem őket semmilyen politikai nézetre amikor még gyerekek voltak. Amikor már kezdtek saját maguk érdeklődni a politika iránt, akkor saját magunk által alakult ki a saját nézetük.

Szerintem a liberalizmus rontja el a jövőnket, és a CEU-t lekéne dózerolni.

Egy egyetemista :)

Én "gyerekként" válaszolok.

Nálunk: szoci nagyszülők, nagymamán a hálószobájában tartja Kádár János fényképét, apám, nagybátyám szélsőjobb, én meg inkább liberális.

Közülük én vagyok a legnyugodtabb, nem folyok bele értelmetlen vitába. Nem látom annak értelmét, hogy a 70 éves nagymamámnak elmagyarázzam, hogy mi azaz adósságspirál, hogy miért tűnik neki úgy, hogy "bezzegrégenmindenjobbvót", hogy miért kommunistáznak még mai napig is az emberek. Durva, de fogalmuk sincs, hogy Rákosiék például miket csináltak. Így velük nem szoktam vitázni.

Apámmal néha napján szoktam, de ő csak annyira szélsőjobbos, hogy nem talált más pártot a Jobbikon kívül. Az eszméivel nem igazán ért egyet, sőt, nem is hasonlít gondolkodás módban a többi párttaghoz(ja igen, ő párttag is :D). A nagybátyám már inkább, de ő se véresen komolyan, nem akarja máglyán elégetni az összes zsidót, cigány, örményt, homoszexuálist, sorosbérenceket(?), migránst, szaporítottkutyát, vakmalacot, stb. :D De azért benne inkább megvannak már a szélsőségek.

Igazából majdhogy nem egyetértünk, mivel mindannyian egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet a kormánnyal. Az, hogy ki mire fog szavazni, magánügy. Én szeretek normálisan, felnőtt módjára vitatkozni, érveket felhozni, azokat alátámasztani, csak sajnos a családomnak a vitakultúrája annyi, mint egy marék halott lepkéé. Ha már kifogytak az ""érvek""-ből, akkor jön a kiabálás, meg a mittudomén. :D Ezt sajnálom, mert szerintem tök jó dolog egy adott problémát több szempontból megközelíteni, rájönni, hogy esetleg a másiknak valamiben igaza van. Igazából főleg ez fáj nekik, ha nincs igazuk. Akkor jön a bezzeggyurcsány meg bezzegorbán meg a többi bezzeg. :D

Törekedni sose törekedtek arra, hogy én az ő nézetüket valljam. Meg volt ehhez a "szabadságom". Gyerekként például, a szüleim nem vallásosak, de nem tiltották, hogy én az osztálytársaimmal eljárjak hittanra. Ugyan ez volt a politikával. Bár, azért azt hozzá kell tenni, hogy kamaszként én nagyon nem is fitogtattam a véleményemet. Úgy gondoltam, hogy még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy én véleményt kinyilváníthassak(bár még mindig így gondolom, hogy van még mit tanulni). Emelt töris voltam gimibe, így a véleményemet akkor kezdtem el kifejteni, 19-20 évesen. Ekkor már tudtam olyat mondani nekik, hogy csak néztek, én meg mutattam a forrást, hogy ez bizony így van. :D

Összegezve: megvagyunk így egymás mellett, néha akad össze csak a bajszunk.

na 7.-nek megjött a konzervatív jobboldali utánpótlás, a jövő nagy reméynsége. Takarodj inkább a vezéred seggébe, kis majom.

A kérdéshez:

engem sose érdekelt az ilyesmi, meghallgatom mások véleményét, de nem feltétlen értek egyet velük. Ilyenkor megpróbálom érveléssel alátámasztani a nézeteimet. A családommal ilyen téren sose jöttem ki, szinte mindenben ellentétes véleményen voltunk, amióta az eszemet tudom.

De liberális gondolkozásúként (hangsúlyozom itt is, NEM "HÜLYE LIBSI", google a barátotok kedves "libsizők", nézzétek meg a "liberális" szó jelentését) elfogadom, hogy vannak eltérő vélemények, és nem forszírozok semmit, ha elsőre nem sikerül meggyőzni valakit, de ezt visszafelé is elvárom.

Mégegy: a hívőnek, vallásosnak nem az ateista az ellentéte. Az ateizmus egy külön "eszmerendszer". Nem vagyok hívő, de ateista sem, maradjunk annyiban, hogy vallástalan, aki az anyagi világban, a tényszerűségben, a tudományban keresi a magyarázatot a világ dolgaira. Tudja, hogy az életét, a világot nem egy mindenható csodamuki formálja, és egy, még tudományosan nem bizonyítottan létező lényhez nem fog fohászkodni, és nem rendeli alá magát neki. Hasonló okokból ítélem el pl a mai politikai törekvéseket az országban. Csak a szemeket ki kéne nyitni. Az a politikus, aki még életében szobrot állíttat/készíttet magáról (még ha hungarocellből is), nagyzolási mániájában a várba költözik, kvázi királynak képzelve magát, stb, aligha a népet kívánja szolgálni.

na, kicsit elkanyarodtam, de érthető a lényeg.