Hogy viszonyulnátok ahhoz ha a 3 gyermeketek közül a legkisebb egy szerencsétlen, életképtelen típus lenne? Kevésbé szeretnétek őt mint a többit?

Ezt szerencsétlennek nevezed? Tudnék mesélni egy ismerősről, de nem akarok kibeszélni a háta mögött senkit.

Ha tanult több mindent, csak van valami szakmája, nyelvtudása esetleg, valami kis tapasztalata. Nehéz munkát találni, ez igaz, de szakmával, érettségivel, esetleg nyelvvizsgával meg jogsival el lehet azért indulni a gyárnál jobb irányba is. 23 évesen nem a világ vége otthon lakni, ha mellette hasznosítja magát, besegít a házimunkában és belead a közösbe a saját keresetéből.

Bár talán a gyári munka helyett mehetne felsőoktatásba továbbtanulni. Legalábbis nekem ennyiből nem az jön le, hogy diplomát szerzett.

23évesek hány %-a nem lakik otthon? (kolisat ne számoljuk)

...

neked ciki, hogy a gyereked otthon lakik még?

Állítása szerint mindenhová tapasztalatot kérnek, vagy ismerősök kerülnek be.

mert 90%-ban így is van

Én mélységesen szégyellném, ha ilyen felszínes, primitív és részrehajló szüleim lennének.

És buták. Egyszerűen ez a tipikus buta hozzáállás. Még véletlenül se vegyük figyelembe, hogy a gazdasági helyzet baromira nem ugyanolyan most, mint az ezredfordulón. Ennél már csak az "tetszik" jobban, amikor az ötvenes megmondóemberek előhozakodnak azzal, hogy bezzeg nekik egyből volt munkájuk. Persze, mert a Kádár-korszakban ha nem volt munkahely, akkor csináltak egyet, csak hogy dolgozz. Most meg egyre-másra szűnnek meg a munkahelyek, másról sem hallani, mint itt egy gyár bezárt, ott egy gyár bezárt, innen ezer főt leépítettek, amonnan kétezret... egyszerűen az állások száma jóval kevesebb, mint a munkavállalóké.

ÉS hogy sehol nem tartana, meg kilátástalan a jövője? A nagy frászt. Van munkája, dolgozik, és tudod, felettébb becsülendő, hogy nem kényeskedik, hanem ha ilyen munkát talált, akkor ameddig nem talál jobbat, a gyárban dolgozik. Egy értelmes, valamire való szülő ezt megbecsülné.

Az a baj, hogy te egyedül a pénzt nézed, semmi mást. Szülőként szégyellned kéne magadat, mert te minden vagy, csak jó szülő nem.

Az meg, hogy egyáltalán nem vagy tisztában a mostani viszonyokkal, csak azt mutatja, hogy te vagy egy szerencsétlen buta.

Kedves kérdező! Te mennyit voltál munkanélküli? Mennyi tapasztalatod van a munkakeresésben, állásinterjúkra járásban stb.? Úgy, hogy nincs ismerősöd, protekciód? Nem régen, ma!

Amiket leírtál, az alapján még nem volna szüksége pszichiáterre, inkább a családja segítségére (lelkiekben főleg), vagy van valami orvosilag diagnosztizált valódi mentális betegsége is? Mert akkor indokolt lehet a pszichiáter, egyébként nem.

Ugynúgy szeretném, és amiben tudnék, segítenék neki.

Nálam a szeretet nem a munkahelytől és a keresettől függ.