Hogy viszonyulnátok ahhoz ha a 3 gyermeketek közül a legkisebb egy szerencsétlen, életképtelen típus lenne? Kevésbé szeretnétek őt mint a többit?

23 évesen hol akarsz tartani? A legtöbben még bőven otthon élnek ebben a korban!

Tanulj, tegyél valamit a jövődért, mert az önsajnálat valóban nem vezet sehova.

teso karriert futott be, családja van, gazdag

én szerencsétlen csóró munkanélküli

őt szeretik, tisztelik, engem ha együtt a család meg sem hallgatnak, ha mégis, neki állnak kioktatni

ott a tisztelet, ahol a pénz, ez megmutatkozik a szülőkön is, nemcsak mint a társadalmi életben.

én nem tudnék ilyen lenni, tesom viszont igen, tuti nem sajnálgatná ha neki szerencsétlenné válna az egyikük, hanem katonásan mondaná a magáét.

Kérdező,

remélem te nem a szülő vagy ebben a történetben.

Lehet aggódni, hogy mi lesz vele, de a legtöbb szülő a 21-23 éves gyerekét fiatalnak gondolja és nem akarja így elmarni maga mellől és küldeni az életbe. Jah és ha valaki faragni akarsz belőle, akkor ne az önbizalmát faragja le, hogy szerencsétlen, életképtelen.

Ha ezt sujkodolod belé, hogy ő emiatt egy senki, akkor még nehéz évekre számíthatsz.

Általában egy 23 évest még a szülei tartanak el, nem dolgozik, otthon lakik.

Bár én 22 éves lány vagyok, és dolgozom, ill. nem is lakom már otthon, mégis joggal védem meg a lányod a te viselkedésed elől. Bíztasd, szeresd, mert neked ez a feladatod, és nem az, hogy ilyen szinten lenézd és másokhoz hasonlítgasd.

Majd ha lesz párja, és össze akarnak költözni, akkor tanul több önállóságot és küzdelmet.

Én is elköltöztem a párommal, mert össze akartunk költözni, de a szüleim sosem néztel le így, sőt még vissza akartak tartani, mert fiatal vagyok.

Más világot élünk, van aki 25-27 évesen kerül ki az egyetemről nulla szakmatapaszalattal és mégsem beszélnek róla így a szülei. A te lányod pedig dolgozik, aztán majd csak lesz valami. A te viselkedésed viszont szörnyű.

22N

Ne haragudj,mennyire vagy tisztában a mai munkaerő-piaci helyzettel,illetve a fiatalok elindulási lehetőségeivel?

Ha van két szakmája,az tök jó,de sajnos sok munkaadónak nem elég,kell hozzá minimum 1-2-3 éves szakmai tapasztalat,arról nem beszélve hogy én álláskeresőként tapasztalom hogy sok munkalehetőség már rég ki van adva haveroknak,csak a formaiság miatt bolondítanak oda az interjúra.

Ne haragudj,ha tudod hogy a lányod "labilis",támogatásra lenne szüksége, mégis milyen szülőnek képzeled magad,hogy az egzisztencia és a pénz függvényében ismered el és szereted őt?

Mi az hogy kevésbé? Csak mert neki semmi nem jön össze,elkönyveled szerencsétlennek, ő már nem is ér annyit mint a tutigyerek másik két testvér?

És igen,12-13 éve MÁS volt a lehetőségek tárháza,más volt az elindulás.

Miért nem keres olyan munkát, hogy csicskul párévig (nem tudom szebben mondani) majd ha megvan a tapasztalat, a szakmájában el tud helyezkedni.

Bátyám csinálta ezt, 6 éve indult el és havi 30ezer forintért dolgotott.

Kiépítette a sajátvevőkörét a munkája átal és azóta 3-400ezer körül keres havonta.

A gonosz gyári szalagmunkáról meg... Ott is van előrelépés.A férjem bruttója 250ezer, pedig gyárés nem szakmájában dolgozik.

Jómagam most építek karriert, a kérdésben szereplő lánynál egy évvel vagyok idősebb, és két gyerekem van.

Szinte minden nap megyek mosogatni és csicskamunkát végezni a közeli cukrászdába. Itt a csicskamunka a linzer-isler töltése és az islernél csokiba mártása.

Ha mákom van, fél év múlva felvesznek cukrásznak (a férjem eljön GYEDre, én megvagy itt maradok, de teljes állásban, vagy keresek másik helyet).

AKARATERŐ

Ha érdekli és tehetséges a szakmájában, akkor csak így tud elindulni!