Kiderült, hogy bátyám fia mégsem az övé. Ti megszakítanátok a kapcsolatot a kisfiúval (és az anyukájával)?

A fiúcska ettől még jöhetne a gyerekeimhez, max olyan lenne mint a szomszéd porontya.

Azért érdekelne mi vitte rá sógornőt a megcsalásra és a gyerek megtartására majd évekig titkolózásra. Addig nem mondanék ítéletet, ezek a szituk, csak külső szemlélőnek egyszerűek.

Off: Kedves 61! Ahhoz képest, hogy Te azt mondod, nem ez az álatános, én elég sok olyant ismerek, akiket nem látogatott a nemzőjük a válás után. Persze biztosan a kivételek közé tartozol, de nem is ez volt a kérdés.

On: Szerintem függetlenül attól, hogy a bátyád elválik a feleségétől, a családnak nem kellene megszakítania a kapcsolatot a kisfiúval. Emlékszem, Joshi Barat műsorában volt egyszer egy gyerek, akinek az apja DNS teszet kért. 11 éves volt a kisfiú, azt apja azt mondta neki, hogy nem az ő fia és ez a gyereknek rosszul esett. Az adásban olvasták fel a vizsgálat eredményét, ami által bebizonyosodott, hogy mégis az övé a gyerek. Mire a fiú azt mondta: „Apa, én mindig tudtam, hogy a fiad vagyok.”. Persze, ha más lett volna az eredmény, biztosan azt mondta volna a gyerek: „Apa, én attól a fiad vagyok.”. A gyereknek nem az számít, hogy a vér szerinti szülője neveli-e, hanem az, hogy a szülő aggódik, amikor a gyerek beteg és fordítva. Egy nevelt gyereknek is lehet ugyanolyan rossz, ha a nevelőszülője meghal, mint egy édes gyereknek.

Itt nem kérdés, hogy meg kellene-e szakítani bizonyos kapcsolatokat másokkal. Hanem az, hogy adva van egy 8 éves gyerek, aki a kialakult helyzetről nem tehet.

Eddig volt egy apja, egy anyja, s az ikreid. Most pedig gondolom nem érti, hogy miért csak az anyja kíváncsi rá.

Itt olyan megoldást kell találni, hogy ne sérüljön a gyerek, vagy lehetőleg a legkisebb mértékben. Mert mégiscsak egy 8 évesről beszélünk, aki személyiségileg nem érett ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet objektíven kezelni tudjon anélkül, hogy az életére negatívan kihatással ne lenne.

Mit tennék, ez volt a kérdés.

Próbálnám szem előtt tartani, és a bátyámat is erre biztatnám, hogy a kisfiú nem tehet semmiről, és neki a bátyád az apukája (hiába nem az vér szerint).

A gyerek anyjával persze nem lennék ezután jóban, de a gyerekek előtt moderálnám magamat, az ő érdekükben. (Ha nem látják a gyerekek, nyugodtan lehányhatod, meg is érdemli). A gyerekek kapcsolattartását viszont nem korlátoznám.

Valahogy próbáljátok beleélni magatokat annak a kisfiúnak a lelkivilágába. Mit tehet ő erről? Miért érdemli, hogy elveszítse az apját (nevelőapját, de neki akkor is az apja a bátyád!), az unokatesóit? Mennyire fogja ez őt megviselni, tönkretenni?

Tehát az első jogos dühön kívül a gyerek érdekeit helyezzétek első helyre, ha lehet.