Pszichopata vagy csak neveletlen?

Ez a gyerek nem csak pusztan neveletlen, es nem hiszem hogy minden miatt a kornyezetet kell okolni. Hiszen a kerdezo a testvere, ugyanott el, ugyanebben nott fel es megsem ilyen.

Kerdesre a valasz: mind a ketto. Nem csak neveletlen hanem pszichopata is, mivel van egy szemelyisegunk is amit mar eleve hozunk. Ebben a "tokeletes" kozegben pedig eleg koran kitort rajta.

Vajon az iskolaban hogy viselkedik?

Heló. Az én rokonságomban is van egy ilyen gyerek. Ugyan azokat csinálja, mint a húgod, csak Ő a tesójára hárít mindent, amit a szülők sajnos el is hisznek és így a szerencsétlen nagyobb gyerek issza meg mindennek a levét. Pl. kiprovokálja, hogy megüsse, addig rugdossa, amég vissza nem üt, majd olyankor jól rájátszik, hogy mennyire fájt és ilyenkor a szülő már csak azt látja, hogy a nagyobb üti a kicsit és megy a nyakleves, ordibálás, minden. Náluk az óvónők is jelezték, hogy probléma van a viselkedésével, de anyuka csak jól kiosztotta őket, hogy semmi gond nincs vele, sőt életrevaló. Azért mikor orrvérzésik veri a csoporttársát meg csak úgy random beleveri a másik gyerek fejét a falba én nem nevezném életrevaló viselkedésnek, de persze könnyebb lecseszni az óvónőt, mint elbeszélgetni a gyerekkel, hogy miért csinálja ezt. Én beszélgettem vele, mikor nálunk nyaralt és konkrétan azt mondta, hogy pl. idegesítette, hogy sír és aki sír azt szabad bántani ezért beleverte a fejét a mosdóba. (Elgondolkodtató, hogy miért gondolja ezt.) A másik ami az állatoknál tűnt fel, hogy élvezi, hogy bántja őket, mert akkor "vicces dolgokat csinálnak" és nem tudod megértetni vele, hogy ez neki is fáj és egyáltalán nem vicces. Neki teljesen normális, hogy pl. sétál az udvaron és ráver egyet a kutyára, mert csak. Mert úgy volt kedve. Mikor nálunk volt és magyaráztam neki, hogy nem szabad bántani az állatokat akkor ilyen mondvacsinált indokokat talált ki, hogy bánthassa őket. (Pl. evett a kutyánk ezért fel akarta rúgni. Mikor a szemem előtt vágta földhöz utána azt mondta, hogy a kutya nekiszaladt a falnak. Kérdeztem, hogy "A szoba közepén?" erre elkezd kiabálni, hogy a tesója volt, aki 2 méterre volt tőle az ágyon és ha nem hittem el akkor ment a sírás meg a hiszti, hogy miért ő van leszidva, mikor a szemem előtt csinálta.) Semmi bűntudatot nem érez, ha tönkretesz valamit vagy bánt másokat. A kutyánkat el is vittük állatorvoshoz, amég ott volt és mondtuk, hogy ha baja lett a "játéktól" akkor most kiderül, de nem is érdekelte, letudta annyival, hogy úgyis szül idén még egyszer a kutyájuk és majd hozunk egy másikat. Ez van neki megszokva, hogy úgyis kap újat. Káromkodik, mint a kocsis, de mivel otthon is ezt hallja, így neki ez a természetes. Egyszerűen nem érti, ha rászólnak miatta, hogy mi a probléma. 5 éves volt, mikor együtt horgásztunk és azt mondta páromnak, hogy "Fogd be a pofád vagy beleb*szlak a tóba, te g*ci." Mikor visszaküldtük a szüleihez horgászni, mondván, hogy mi így nem vagyunk hajlandóak vele lenni, ha így beszél velünk elkezdett sírni, mert nem értette, miért. Mondtuk az anyukájának is, hogy miért hoztuk vissza erre ahelyett, hogy elmagyarázta volna neki, hogy nem lehet így beszélni az emberekkel elkezdte tutjgatni, hogy jajj, biztos csak fáradtak vagyunk, majd később visszajöhet, stb, aztán le lettünk cseszve, hogy miért küldtük el, meg most sír szegény. Mi is próbáltuk nevelni, legalább nálunk, de utána anyuka jól lecsesz minket is miatta. Mint ahogy mindenki mást is, mert ugye senkinek semmi köze hozzá, meg az ő gyereke tökéletes, aztán otthon meg játékból megöli a macskát "véletlenül" meg tör zúz mindent, de ezt is arra fogja, hogy "még kicsi". Bármit várnának el a gyerektől, mindig azzal jön, hogy még kicsi hozzá. 7 éves és egy kakaót nem tud magának megcsinálni, nem tud evőeszközt használni, fogat mosni, de ne is várjunk el tőle ilyen hülyeségeket, mert még kicsi.

Sajnos sok mindent nem lehet tenni főleg, ha a szülő se látja be, hogy ő rontotta el. Talán az iskolában szólhatnál az osztályfőnökének, hogy figyeljenek oda rá, mert otthon vannak vele gondok. Vagy ha van iskolapszichológus vele beszélni. Nekem egyik barátnőm tanult gyermekpszichológiát és a mi esetünkre mondta azt, hogy ez lehet valami mentális probléma, ami ettől a semmilyen neveléstől alakult ki. Lehet amúgy is hajlamos volt rá, de elkerülhető lett volna, ha normális családban van. A másik lehetőség a te esetedben, hogy nem tudom mennyit foglalkoznak vele, de lehet úgy gondolja, hogy csak akkor figyelnek oda rá, ha ilyen. (Mert nyilván ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy harapdál meg üt.) Ha ez a helyzet lehet játszhatnál vele, vagy csak beszélgetni, közösen megnézni egy mesét. A lényeg, hogy érezze, hogy nem csak akkor veszik észre, ha rossz. Talán ez a szüleidet se zavarná.

Amit a 36-os ír, az nagyon érdekes, és érdemes alaposan elolvasni.

A gyerekek kiskorukban főleg tökéletesen visszatükrözik azt, amit otthon látnak, ami az életük, illetve megpróbálják korrigálni a hiányzó dolgokat. Játék közben például. Óvónők sokat tudnak erről mesélni. 36 leírja, hogy ott anyuka hogy reagál. Az a helyzet, hogy a mai gyerekek kicsit másabbak is, mint mi voltunk (középkorú nő vagyok), de a mai nevelés is. Szóval sok olyan embernek van gyereke, aki nem tud vele mit kezdeni. Én a szülőkben, és a család életében keresném a megoldást. Ahogy elolvastam a kérdést, egyből az ugrott be, hogy a szülei viselkedése lehet a ludas, később ez erősödött. Itt nem arról van szó, hogy hogyan kellene büntetni, a szülők agyában sem ártana rendet tenni, az meg azért nem egyszerű, mondjuk, hogy felnőtt emberek megváltozzanak, és teljesen szemléletet váltsanak, mert valaki elmagyarázza nekik, ők meg megvilágosodnak hirtelen. Kb. magukat fogják utoljára hibáztatni. Egyszerűen nem egy megfelelő, normális, harmonikus családi háttér van a gyerek mögött, az pedig, hogy a szülők konkrétan hogyan nevelték, milyen módszerekkel, miket mondtak neki, és most vajon mennyit törődnek vele és hogyan, az még plusz dolog. A kislány pszichésen így reagálja le a dolgokat. És lehet, hogy te normálisan felnőttél ugyanezekkel a szülőkkel, de ő meg nem, simán lehet érzékenyebb típus, nem vagyunk egyformák.