Pszichopata szülő. Aki hasonló helyzetben volt/van, hogyan élte meg, hogy megszakította vele a kapcsolatot?

Vagy megszakítasz vele minden kapcsolatot, vagy elkötöztök olyan messzire, hogy ne érjen el utánatok a keze, évente 2-3x találkoztok és ennyi.

Nekem a nagyszüleim (pontosabban nagyanyám) ilyen jellem, apám meg "anyucikisia", ugyanakkor nárcisztikus.

Sajnos anyám nem vált el tőle, ráadásul itt maradtunk nagyanyámék közelében. Mindig el akartunk költözni, de apám ragaszkodott a családjához. Pechjükre fordítva sült el a dolog, ugyanis ebben az eszement családban a testvéremmel együtt eléggé megkeményedtünk, úgyhogy pár éve elhatároztuk, hogy minden kapcsolatot megszakítunk a család ezen részével. Az elmúlt években egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kerültem velük interakcióba, és mindig gyorsan le lett rendezve a dolog.

Dehogynem akarnak, az ilyenek mindig foggal-körömmel ragaszkodnának hozzád.

Nekem ott telt be a pohár, amikor egyszer kiakadtam valamin, és egy jó 5-10 perces monológban őszintén kirobbant belőlem az elmúlt 10-20 év összes sérelme. Én őszinte voltam, róluk pedig minden lepergett, olyan cinikusan reagálták le az őszinteségemet, hogy az hihetetlen. Akkor és ott megfogadtam, hogy ennyi volt.

Sajnos nálunk van egy-két bonyolító tényező, ami miatt 1-2x rá tudott apám venni, hogy szóba álljak a szüleivel, de ezeket a találkozásokat mindig rövidre zártam, és nem vagyok hajlandó többé megjátszani magam/felszíneskedve úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Nem is tudnak mit kezdeni a szituációval, mert ők képtelenek arra, hogy őszinték legyenek. Nagyanyámnak az önzőségen és a haláltól való félelmen kívül semmilyen érzelme nincs szerintem. A férjét is tönkretette, hosszú évek alatt ő is ilyen irányba változott.

Ne hagyd magad! Aki így viselkedik, nem érdemli meg, hogy rá és az ápolására pazarold az éveidet! Az ilyen menjen idősek otthonába. Ne hagyd, hogy tönkretegyenek téged és a gyerekeidet!