Nektek van testvéretek? Ha van, akkor hogy viszonylutok hozzá (juk)?

Egy bátyám van, 4 év van köztünk. Gyerek korunkban együtt játszottunk, és együtt csináltunk szinte minden csínytevést, bár volt időszak, amikor utáltam, mert nagyobb volt, erősebb, és ezt ki is használta kicsit. De ez nem volt komoly, csak olyan gyerekes civakodás. Nem tudnám elképzelni, hogy valaha is összevesszünk úgy, hogy ne beszéljünk, és haragba legyünk. Megvan a kötődés, viszont nem egy érzelgős típus, sosem volt jellemző, hogy lelkizzünk, vagy mindent elmondjunk egymásnak. Szeretjük egymást, mindig számíthattam rá, ha falazni kellett, vagy kiállni értem, de a nagy mély beszélgetések kimaradtak. Persze akadnak olyan dolgok bőven, amit mi tudunk egymásról, de a szülők nem. :)

L

Egy bátyám van. Kisebb koromban, mondjuk amikortól én már iskolás lettem, ő meg kamaszodott (10 év van köztünk) nem volt kifejezetten jó a kapcsolatunk, mert kb nem tudtunk miről beszélni vagy mit csinálni együtt... de kiállni mindig kiálltunk a másikért, csak kettesben harcoltunk :)

Amióta mindketten felnőttünk, már jó a kapcsolatunk, csak most meg már messze van, dolgozunk, stb. Ritkán tudunk beszélni, de azért sok mindent tudunk egymásról és mindenben számíthatunk a másikra. :)

Nekem egy 16 éves hugom van. Én 18 vagyok, egy év és kb 3 hónap van közöttünk.

Ha nem lenne a tesóm eszembe se jutna hozzá szólni. Legtöbbször legszìvesebben megverném mert nagyon feltud idegesìteni. ( persze nem teszem meg mert félek hogy komolyan megsérül) Állandóan ellopja a cuccaimat és ha számon kérem rajta neki áll feljebb, persze a szüleim nem törödnek ezzel, persze ha én veszem el az ő cuccát akkor persze nagy ügy van belőle.

Viszont, ha baj van általában nekem szól nem pedig anyunak. Én meg nem bírom nézni ha bántja valaki más a húgom. Bármennyire is utálom néha, képtelen vagyok nem törődni vele.