Depressziós lehet a húgom?

Nem mondom, hogy ne fordulj pszichológushoz, az ártani biztos nem árt, de azért szerintem ha ilyen másfél év áll mögötte, és csak a nyáron költözött újra haza, akkor lehet, hogy csak időt kell adni neki, hogy egyenesbe jöjjön.

Valami munkát kéne találnia, attól újra fontosnak, értékesnek érezhetné magát. Szerintem ebben próbálj segíteni neki. Nem muszáj az összes végzettségét bevallania, ha az a baj, hogy túlképzettnek szokták tekinteni. Ha internetes munka szóba jöhet nála, írj privit!

És legyetek vele minél többet. Ne küldjétek (szórakozni, ismerkedni, stb.), hanem hívjátok magatokkal, ha bármi kis program, kiruccanás adódik, akár csak bevásárlás, vagy ilyesmi. Ha nem akar menni, hát nem akar, de hadd érezze egyfolytában, hogy majd ha mégis lesz kedve, meglesz rá a lehetőség, mert ti szívesen vagytok vele. Gyerekek pesztrálásába is érdemes beszervezni. Csak amennyire neki jólesik, de lehetőleg emberek között legyen. A gyerekek amúgy is nagyon jó hatással tudnak lenni mindenkire. :)

Azt jól tette, hogy eljött a párjától, és a rossz munkahelyről, azt viszont nem, hogy olyan környezetbe ment, ahol esélye sincs újrakezdeni (sem szakmailag sem emberileg).

Valószínűleg depressziós, ami egyben azt is jelenti, hogy magától nem fog talpra állni, nem fog elmenni mondjuk Bp-re, vagy másik nagyvárosba egyedül, és a végzettségének megfelelő munkát keresni.

Így viszont marad otthon, marad a kilátástalanság, ez pedig még mentálisan erős embereket is megtör. Keressetek segítséget.

Még valami: a tizenöt év korkülönbségből is adódhat, hogy már-már a gyerekedként tekintesz rá, (talán túlságosan is) felelősnek érzed magad érte. De felnőtt ember, tényleg, nem a te dolgod megoldani az életét (ha egyáltalán meg kell oldani bármit).

Egyébként meg attól, hogy mostanában nem nagyon tűnik úgy, hogy férjhez fog menni, még nagyon simán lehet, hogy dehogynem! Még csak 28 éves! Semmiről se maradt le.

Szóval szerintem minél kevésbé piszkáljátok, annál inkább nyit majd újra.

Munkát kell találnia, az lesz a megoldás, egyre biztosabb vagyok benne. Ott megismerkedne új emberekkel, adódnának programok mással is, nem csak veletek, stb., ezért ebben kéne segíteni őt.

Milyen munka kéne neki és hol?

"Kicsit talán árnyaltabb a kép, talán nem ennyire sötét, azért elfoglalja magát: Feleségemmel vállalkozásunk van, én vagyok az utazgatós- ő intézi a papírmunkát.

Mielőtt a húgom elköltözött, ő segített abban, hogy suli- munka mellett vigyázott a gyerekekre ( most 4 és 2 évesek)ameddig a feleségem dolgozott. Amikor elment, kellett embert alkalmaznunk, hogy segítsen a feleségemnek.

Most erre nincs szükség, ameddig a feleségem végzi a papírmunkát, addig a húgomnál van a 2 éves, (az idősebb már ovis), plusz édesanyám. Anyu 75 éves, elég jól tartja magát fizikailag, de unatkozik. "

Tedd a kezed a szívedre, ez nem az az élet, amire mondjuk Te vágynál. Hogy gyakorlatilag a saját családodnál legyél háztartási alkalmazott.

Nem tudom, hogy milyen iskolát végzett, de gondolom ennél komolyabb munkát is el tudna látni, mégis valahol úgy érzi, hogy ez nem elég, hogy nem erre vágyik, és szerintem Te is megérted.

Jó dolog, hogy segítitek, hogy nem hal éhen, de én például beleőrülnék, ha jó szakmával, diplomával a kezemben a testvéremnél lennék sokáig egyfajta kegyelem kenyéren (még akkor is, ha valahol meg nagyon jó, hogy nem az utcára kell mennie)

Ezt gondold végig, nagyon nehéz helyzet, mert hiába jó amit tesztek vele, az ő szempontjából ez sajnos zsákutca, rombolja az önbecsülését, nem magára keres, hanem rá keresnek.